Van olyan,hogy valaki hiába tesz ellene,egyedül fogja leélni az életét,mert az van neki megírva?

Én is így érzem. Nehéz elfogadni, de nem tudok mit csinálni, mindent próbáltam már?

Nincs

Persze, hogy van olyan, hogy valaki egyedül éli le az életét. De nem a sors érte a felelős, vagy valami más kívülálló dolog, hanem az egyén. Még akkor is, ha azzal áltatja magát, hogy ő mindent megtesz a sikerért.

Legfeljebb a génjeibe van kódolva az a viselkedési minta, ami nem teszi lehetővé a harmonikus együttélést. Persze az ember képes szabályozni bizonyos keretek között a viselkedését, képes önkritikusan szemlélni önmagát és lehet kellő humora a kudarcok elviseléséhez, a realitás felméréséhez stb. Én is ismertem ilyen nőket, mindháromnak kissé merev elképzelési voltak, kissé túlértékelték saját magukat és túl magasra tették a mércét (mint egy kamaszlány), egyikük el is ismerte, hogy talán kissé önző volt egész életében.

Én egyáltalán nem tudok ismerkedni és az életben sem vagyok sikeres. Kapcsolatom sosem volt, barátiam nincsenek, munkám szintén nincs. Semmi sincs az életemben, amiért érdemes lenne élnem. Az életem csak magány és sikertelenség, változtatni nem tudok rajta. Hogy ez előre meg van-e írva, az jó kérdés. 29/F

Nincs a sorsunk megírva, a döntéseink és a külső körülmények (igazából ezek egymásra hatása), határozza meg az életünket. Ettől függetlenül kerülhetünk zsákutcába, de az nem a sors, hanem a korábbi döntések következménye. A tudatlan emberek privilégiuma a saját tehetetlenségük helyett egy külső, náluk nagyobb erő okolása a kudarcaikért.

Amiről írsz, az mind rólad szól. Hogy Te fölmégy a társkeresőre, hogy Te fejlődsz, hogy Te figyelsz a külsődre. Pedig a szeretet olyan mint a csók. Csak akkor tudod meg milyen, ha adod.

Nekem van egy alapbetegségem, tehát nekem tutkó a sorsom.