Mit tegyek, ha sikertelen vagyok minden téren, és nincs miért élnem? Hiába a sok munka és a küzdelem, ha vannak olyan dolgok, amikkel nem tudok mit kezdeni és nem tudok rajtuk változtatni. Napi szinten öngyilkossági gondolatok foglalkoztatnak.

Párkapcsolati téren 0 tapasztalatom van. Még párkapcsolatom se volt, csókolózásig sem jutottam még senkivel, pedig már másnak gyerekei is vannak.

Volt egy álmom, hogy színész és szinkronszínész leszek, de 3 castingról is elutasítottak, mert nincs különleges hangom, és nincs karakteres arcom. Így ezt az álmomat már 19 évesen fel kellett adnom.

A szakgimnáziumot is alig bírtam, az egyetemet el sem kezdtem emiatt. Jelenleg titkárnőként dolgozok, havi 200-ért. Még mindig szüleimnél lakom, és max 35 éves koromra tudok majd venni egy háznak nem nevezhető kis kulipintyót venni magamnak. Utána már felesleges családot alapítani, mert nem akarok bottal menni a gyerekeim ballagására. Még az se biztos, hogy lenne kivel családot alapítani.

Már 15-16 éves korom óta vágyok gyerekre, de még mindig nem sikerült megtalálnom azt a társat, akivel gyereket vállalnék, jobban mondva semmilyen társat nem sikerült találnom.

Ahogy egyre jobban idősödök, egyre jobban kezd kínossá válni, hogy nem volt még senkim és még mindig szűz vagyok.

Nincsenek barátaim, a negativitásom taszítja az embereket, de mire kellene pozitívnak lennem? Hogy nem kellek senkinek és nincs életem? Erre aztán baromi büszke lehet az ember.

Magányosnak érzem magam, mivel az is vagyok. Egyedül szoktam beülni az étterembe is, és nagyon kellemetlenek a kínos pillantások, amikor egymagam elfoglalok egy négyes asztalt. Meg amikor elmegyek túrázni pl.: Badacsonyi hegyet megmászni, akkor rossz érzés, hogy vannak, akik csoportosan mennek, én meg egyedül vagyok és nincs kihez szólnom. Erről csak is én tehetek, nem más. És ez a legborzasztóbb, hogy az ém hibám mindez.