Hogy lehet elviselni a magányt? Egész nap senki sem szól hozzám, úgy érzem már megbolondulok.

"Senki nem szól hozzám"

Mi lenne ha te szólnál hozzájuk? Egy magába forduló, állandóan csöndes embert nem fognak keresni, mert elkönyveltek hogy "zárkózott, így érzi jól magát".

Jársz iskolába/munkába, nem? Van hobbid is gondolom. Nem létezik hogy nincs egy szimpatikus ember se, akinél legalább egy teljesen általános, "bocs nem tudod hanyadik emeleten van az xy dolog?" kérdéssel kezdeményezni.

Amíg senkivel nem ismerkedsz össze, nem is lesz miről beszélgetni. Kezdeményezz! És menj el pszichológushoz, nekem is sokat segített:)

Ott vannak a barátok a könyvespolcon, csak elő kell venni őket.

Ott vannak a zenék a youtubon is, beszélnek hozzád.

Ha ki tudsz járni, kereshetsz embereket, akiknek segíteni tudsz, és barátokká válnak, előbb-utóbb.

El kell fogadnod minél hamarabb - és mindenki másnak is -, hogy az egyetlen ember, aki veled lesz az életedben, az te magad vagy. Hát törekedj arra, hogy az az idő, amit magaddal töltesz, minőségi legyen. Sportolj rendszeresen, főzz jókat (akár menj el jógaórára vagy főzőtanfolyamra, ott talán szerezhetsz is új barátokat), vagy menj el étterembe, moziba, múzeumba egyedül. Tanulj meg egy hangszeren játszani, fogadj örökbe egy kiskutyát vagy cicát. Menj el rapid randira (vannak ilyen események néha facebookon, tök jó élmény egyébként). Vagy csak dőlj hátra egy pohár itallal és nézd a naplementét. A magány és az egyedüllét közel sem azonosak, és te tehetsz arról, hogy az egyedülléted jól teljen, ne magányosan. Ha pedig úgy érzed, mindenképpen egy társ kell (ami teljesen érthető), akkor vannak randialkalmazások vagy vakrandik, de akár a számtalan új hobbid gyakorlása közben is találkozhatsz valakivel. Sok sikert!

Aki pedig csak azért válaszolt, hogy magát sajnáltassa, az inkább ne is írjon már semmit. Nem segítetek ezzel a kérdezőnek.