Hogyan lehet jobban viselni a távoktatást? Nektek mi segít? Mit kellene csinálnom, hogy jobb legyen?
Egyetemista vagyok és a jövő héttől kezdődően állunk át online oktatásra. Nyilván értem a miértjeit és részben meg is értem, hogy ez a "jobb döntés", viszont egyáltalán nem örülök neki és félek tőle. Én már a tavaszi félév vége felé is rosszul éreztem magam (tiszta depis voltam, magányosnak éreztem magam, semmihez sem volt kedvem, sírtam stb.). Nagyon boldog voltam, hogy végre visszaállunk majd a rendes kerékvágásba, lesznek normális óráim, találkozom a szaktársaimmal, emberek között leszek stb., de most megint úgy néz ki, hogy ennek vége. Most pedig már tudom, hogy nagyjából mire számíthatok és mi vár rám... azt pedig nagyon nem szeretném.
Egyelőre nem kell kiköltöznünk a kollégiumból és nem zárják be a campust sem, de a szobatársaim is hazamennek és a barátaim is (de sokan eddig sem jártak be), tehát tulajdonképpen nem marad itt velem senki sem, akivel jóban lennék. Én szeretnék maradni, de nem nyerek vele sokat és ki tudja meddig tart ez az időszak. Félek, hogy megint az fog majd történni mint tavasszal: hazaköltözöm, nem megyek sehová, nem találkozom senkivel, nem beszélgetek senkivel, csak ülök a gép előtt szinte egész nap és tanulok.... borzalmas volt. Ráadásul most jön a tél, hideg, sötét stb., ez eleve ilyen "depis" időszak. Nem hiszem, hogy én ezt még egyszer végig tudnám csinálni, már most sírok miatta... Most ez lehet, hogy valakinek túlzásnak vagy nevetségesnek hat, de engem tényleg nagyon megviselt az az időszak és félek tőle, hogy megint ugyanaz fog történni.
válasza:
válasza:Nagyobbik lányoméknál már szeptemberben így indult az év az egyetemen. Ő megpróbálta a jó oldalát látni: nem kell korán kelnie, hogy beérjen előadásra; kényelmesen, az ágyában ülve hallgatja végig az előadásokat, közben akár megreggelizik, megebédel, szünetekben lejön hozzám és beszélgetünk vagy együtt ebédelünk; a barátaival rendszeresen tartja a kapcsolatot, szabadidejükben találkozni is szoktak; szerencsés órarendje van, két napon nincs semmi előadás, így elment suli mellett részmunkaidőben dolgozni, ezáltal nincs itthon bezárva, emberek között van (ha minden nap lenne suli, akkor is megoldható lett volna a munkahelyen valószínűleg, hogy pl. félnapokat dolgozzon).
#1 is nagyon jókat ír, próbáld meg az ötleteket öszemazsolázni, ami számodra hasznosítható, azt próbáld ki belőle.
válasza:Köszönöm szépen mindenkinek!
1-es Egyáltalán nem hangzik hülyén, teljesen jó dolgokat írtál, amik neked személy szerint beváltak. Őszinte leszek, nekem ezek a dolgok nem biztos, hogy tudnak segíteni. Viszont ki fogom próbálni és adok neki egy esélyt, hátha. Köszönöm :)
2-es Hát igen, csak én nem nagyon látok benne jó dolgokat... Nekem a normál jelenléti oktatás egyáltalán nem okozott semmilyen problémát vagy kényelmetlenséget, hogy pl. be kell járni stb. Valamint te is írod, hogy azért ott vagy a lányoddal, beszélgettek és tud találkozni a barátaival stb., na nálam ezek nincsenek meg. A szüleim mindketten dolgoznak (vírus alatt is, őket nem érinti a home office, leállás stb.) és emiatt estig egyedül voltam otthon. Valamint nekem nincs is olyan jó kapcsolatom a szüleimmel (nem is rossz, de nem is jó), azért érződik a korkülönbség, nekik már más dolgok fontosak, más dolgok foglalkoztatják őket, munka után elfáradnak stb., stb., szóval nem nagyon szoktunk együtt tartalmasabban beszélgetni vagy programozni. A barátaimmal egyáltalán nem tudtam személyesen találkozni, szerintem ez most sem lesz másképp. Úgyhogy nekem az átlag nap tényleg úgy nézett ki, hogy a szobában ültem a gép előtt, tanultam, aludtam és kész.
3-as Nekem abszolút semmi szeretnivaló, pozitív dolog nincsen a távoktatásban. Én nem nagyon tudom ezt értékelni, hogy most pl. nem kell korán kelni, lehet puskázni vagy maradhatok pizsamában. Én sokkal jobban szerettem bejárni.
válasza:Amennyire tudod, tartsd másokkal a kapcsolatod. Foglald el magad valamivel! Például a következő félévre elkezdhetsz egy TDK dolgozatot is írni, vagy bármit, amivel a saját sikeredet készíted elő.
Mi is átállunk távoktatásra, de én ma is a TDK-t írtam a mostani fordulóhoz, és még van rengeteg beadandóm. Szóval az élet nem áll meg, csak más lesz picit.
válasza: válasza:Lányomnak sem okozott problémát a jelenléti oktatás, sőt kifejezetten szeret(ett) ő is bejárni. A különbség köztetek annyi, hogy ő alapvetően pozitív beállítottságú, és mindennek a jó oldalát keresi - általában meg is találja. Mindemellett még maximalista is magával szemben. Ha nem lennék itthon, annak még örülne is, mert az azt jelentené, hogy sikerült munkát találnom (sajnos január óta munkanélküli vagyok, nagyon nem jó dolog). Az hogy néha találkozik a barátaival, nem azt jelenti, hogy rendszeresen. Egyetemi barátaival talán nyáron találkoztak párszor, ők sem egy városban vannak, velük inkább online tart kapcsolatot, de ha találkozni akarnak, akkor keresnek rá lehetőséget/megoldást. Egy középiskolás barátnőjével találkoznak nagyjából rendszeresen (kb. havonta), mert ő csinálja a körmét, illetve ha valamilyen esemény (szülinap, névnap, Mikulás stb.) van. Ők sem a szomszédban laknak, több mint 1,5 óra tömegközlekedéssel az út, de megoldják. A szülőkkel való kapcsolat nem feltétlenül függ a kortól, én sem vagyok mai csirke, 33 évesen szültem (és van még egy 4 évvel fiatalabb húga is). Mi sokat beszélgettünk mindig is, és rengeteg közös programunk volt/van (mostanában kevesebb). Nyilván ha ez nincs megalapozva, akkor nehéz, de ha amúgy nem kifejezetten rossz a kapcsolat, akkor talán lehet rajta kicsit dolgozni, hogy jobb legyen. Ez is lehet egy megoldandó feladat, ami eltereli a gondolataidat.
Munka (akár diák-, akár részmunkaidő) nem játszik? Bár ahogy látom, végzős vagy, az lehet húzós lenne. De talán van olyan diákmeló, amit kevesebb időráfordítással is meg lehet oldani, de legalább heti 1-2x pár órára kiszabadulsz a "magányból". Nem tudom, milyen szakon tanulsz, de esetleg próbálhatsz korrepetálást is vállalni (keress olyat, aki nem online oktatót keres, biztos van olyan).
Keress valami hobbit, azt tényleg csak akkor kell csinálni, ha van rá időd, de azzal is kiléphetsz a mókuskerékből. Menj el sétálni, kirándulni, állatkertbe... legyél többet friss levegőn. Jobb lesz a közérzeted, hidd el.
Ne azt sulykold magadnak, hogy rossz és nem tudod megoldani, hanem azt, hogy "lehet ez jobb is, megoldom, mert meg KELL oldanom". Hidd el, a pozitívabb életszemlélet később is hasznodra fog válni.
válasza:Én tavasz óta távoktatásban és home officeban vagyok. Ami nekem bejött:
1. Mozdulj ki, ne ülj ugyanott egész nap. Nekem a sport már akkor is sokat adott, mikor be kellett járnom, de mostanában nagyon sokat segít lelkileg. Főleg egy jó kis esti kocogás, amire mostanában rákaptam.
2. Tartsd a kapcsolatot a barátokkal. Nekünk is van évfolyamcsoport, van egy kemény mag csoport, ahol napi szinten csevegünk, olykor játszunk, este néha van csoporthívás is. És el ia járunk néha kocsmába, egymáshoz közös vacsit készíteni, ilyesmi. Magunk ápoljuk a kapcsolatot és talán ez jobb, mintha csak az egyetem tartana minket össze.
3.A reggeli rutin maradjon. Én legalábbis megtartottam és jobb így. Jobb felkelni, arcot és fogat mosni, mielőtt indul a nap, leápolni magam, megfésülködni és otthoni ruhára váltani, nem pedig pizsiben ülni.
4.Szabotáld a közösségi oldalakat. Nekem a jó időbeosztásom is sokat segített (szeretem a határidőnaplókat, azt is bele szoktam írni, hogy mikor kell készülnöm egy feladatra, nem csak a feladatok határidejét), illetve raktam gyerekzáras bővítményt a böngészőmre, ami csak reggel 9 előtt és délután 6 után engedi a közösségi oldalakat megnyitni. Persze, ebéd közben szoktam néha mobilozni, de általában jó messzire elteszem magamtól, hogy ne nyúljak folyton hozza.
5. Van, amikor egyszerűen bepunnyadok és a falat bámulni is érdekesebb... Na, ilyenkor szoktam elmenni és sétálni egyet a háztömb körül, mobil nélkül, hajat vagy arcot mosni, lezuhanyozni. Egyszerűen kell valami, ami kizökkentsen, különben 3 órával és egy nagy adag bűntudattal később is ugyanott ülök és nézem a falat.
6. Csinálj egy kis tanulós kuckót, ahol rendet tartasz, van friss víz, esetleg gyümölcs, friss levegő. Én a párommal élek egy egyszobás lakásban, ő is itthonról dolgozik. Kicsit olyan, mint egy hatalmas koliszoba így. Néha nehéz koncentrálni úgy, hogy ő is itt van és nehéz a feladattal foglalkozni, mikor alig férek el az asztalomon és a szoba is tiszta rumli. Általában ügyelek arra, hogy legalább látszólag rend legyen, az asztalomon ne legyenek fölösleges dolgok, mindent (tiszta papírlap, filcek, tollak, innivaló) el tudjak érni és abban a kis közeli környezetemben jó érzés legyen létezni. :) pl. Ebédelni sem szoktam itt szándékosan, ez a hely nem arra való, hanem munkára. :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!