Mit tehetnèk, ha nem akar velem senki se barátkozni? :/

Amit előzőek írtak, önvizsgálat nem árt, mások visszajelzései sem, de ez nem azt jelenti, hogy bármit magadra kellene venni, amit igazságtalannak tartasz.

Érdemes lehet érdeklődési körödnek megfelelően szétnézni neten, biztos vannak témák, melyek érdekelnek és új közösséget keresni, belépni csoportokba például. Ne úgy keress új közösséget, hogy "na, mikor tapasztalom meg annak jelét hogy bárki is úgy beszél velem ahogy nem s zeretném", "mikor utasít el bárki", mert ezt megérzik, megérezhetik.

Pszichológus is tud segíteni.

Hasonló cipőben járok. Lehet, hogy igazatok van, de ez nem ilyen egyszerű. Az egyedüllét nem tesz már boldoggá. Ha találnék valamilyen egyedül végezhető érdeklődést, akkor is arra vágynék, hogy legyenek barátaim. Valószínűleg át lehetne valamit kattintani a hozzáállásban, és akkor nem lenne probléma, de ez így egyedül gombnyomásra nem megy. Ha én magam belátom, hogy ezt kellene tenni, akkor sem megy.

"Ne úgy keress új közösséget, hogy "na, mikor tapasztalom meg annak jelét hogy bárki is úgy beszél velem ahogy nem szeretném", "mikor utasít el bárki", mert ezt megérzik, megérezhetik."

És ez miért baj? Pont ezért kellene a közösségnek még inkább befogadni az illetőt, nem? Én ha látom, hogy valakinek segítségre van szüksége, visszahúzódó, nem szólal meg, akkor odamegyek, és segítek neki. Alkalmanként mások is teszik ezt.

Az öngyilkosságról pedig senkinek nincsen fogalma se, mindenki azt hiszi, hogy minden rendben van, szerintem ez általában így szokott rendelni, ez nem ijeszt el senkit.

Nem kritizálni akarlak titeket, mondom, lehet, hogy igazatok van, és lehet, hogy ha ezeket megfogadnánk, akkor tényleg egycsapásra minden megváltozna, csak azt akarom mondani, hogy ez erről az oldalról nem ilyen egyszerű.

Nem tudom, hogy a kérdező hogyan érez azzal kapcsolatban, amit leírtam.

#3 vagyok.

Én azért írtam, amit írtam, mert ha az emberek megéreznek bizonyos dolgokat, pl. gyengeséget, akkor esetleg próbálják ezt kihasználni, vagy ezen keresztül elérni, amit szeretnének. Nekem sokszor volt benne részem.

Magadból indulsz ki, amikor úgy gondolod: más is odamenne, ha azt érezné: valakinek segítségre van szüksége. Sokan meg inkább nem tennék ezt, sajnos.

Nem volt bántó egyáltalán a hozzászólásod egyébként.

Én is az egyedülléttől szenvedek sokszor, érdekbarátaim voltak csak egész életemben. Ha segítség kellett, akkor tudtak keresni. Volt aki eljátszotta sok éven keresztül, hogy jóban van velem, megosztottunk egymással bizalmas dolgokat, aztán valamikor közölte (egy pletykaterjesztőn keresztül), hogy ő "eltávolodott tőlem lelkileg". Ezután a rólam megtudott, bizalmas információkat is elkezdte terjeszteni másoknak.

Én már harmincas vagyok, az ember minél idősebb, annál nehezebb baráti kapcsolatokat találni, sőt, ilyen korban szoktak a több évtizede tartó baráti kapcsolatok is szétesni, családosodás, elköltözés, stb miatt.