Ha Zámbó Jimmy akiért nők milliói rajongtak, magányos volt,mit szóljon egy átlag magyar állampolgár?

Olyan terúleteket mosol össze ok-okozati összefüggéssé, amiknek semmi közük egymáshoz.

Volt felesége, gyereke (=megfelelt az akkori társadalmi elvárásoknak), jó énekes volt rengeteg rajongóval (=szakmailag sikeres volt), és jó anyagi helyzetben élt. Ez nem jelenti autómatikusan hogy boldog, hogy olyan emberekkel van körülvéve, akikkel kölcsönösen szeretik egymást, nem jelenti, hogy nem élhet társas magányban.

Azt állítani, hogy valaki a pénztől, szakmai sikertől, és a társadalmi elvárások teljesítésétől automatikusan boldog és szeretetben él azokkal az emberekkel, akik ezt az érzést elmélyítik, olyan mintha azt mondanád hogy aki jó hosszútávfutó az jó focista. Jo alap. Igen, az anyagi biztonság jó alap a boldogsághoz. Az emberek közelsége jo alap hogy ne legyél magányos. De sajnos önmagában nagyon kevés.

Ez csak az tudhatja, aki volt már hasonló lelki/elme állapotban. Kívülről semmi oka nem volt golyót repíteni a fejébe, akkor se ha baleset volt, ilyennel normális ember nem viccel.

Elismerem a munkásságát, de nem tudom hogy lehet érte rajongani, szegényem csúnya is volt.

Attól, hogy vannak körülötted mások, még lehetsz magányos. Legegyszerűbb ok, ha senki nincs körülötted, aki igazán átérezné a problémáidat és/vagy hasonló dolgok érdeklik és hasonló a gondolkodása. Jimmy esetében amennyire én tudom, mentális problémák is közrejátszottak, valamint hiába vannak körülötted, ha az érdeklődésük felszínes.

Azt pedig nem értem, hogy jön ide egy átlag állampolgár, aki akár bele is halhat a magányba, akár a környezete legkedveltebb embere lehet.