Egyes lányok/csajok/nők miért nem ismerik el, hogy saját maguk tehetnek arról, hogy a kutyának sem kellenek? Mi teszi őket ilyenné?

A TV-n, interneten keresztül látják a szép, kényelmes, álom életet, amit könnyű elérni, aztán nehéz elhinni, hogy neki csak annyi jutott amennyi, egy átlagos, szürke élet. Viszont egyeseknél csak a vágy születik meg, a tenni akarás már kevésbé, hisz ők azt látták, hogy könnyű odajutni és nem készültek fel arra, hogy keményen megdolgozzanak a jobb életért.

De biztos vannak olyanok is, akiket csak szimplán durván elkényeztettek és félreneveltek, szegény meg nem érti, hogy most mivan, anya és apa első szóra megadtak minden, max egy kicsit kellett őket csak nyaggatni, akkor a pasik miért nem ilyenek velem???

De ez csak két számomra elképzelhető példa, nyilván kicsit az összes ilyen eset egyedi.

Sajnos nagyon elterjedt az a végtelenül ostoba mentalitás, hogy ha túl rendes egy nő, akkor egyedül marad, mert a férfiaknak a bunkó, egyenesen bűnöző nők kellenek. Akarmekkora ostobaságnak tűnik, de ezek a nők komolyan elhiszik, hogy a kedvességük, alázatuk és udvariasságuk miatt nem kellenek senkinek. Emellett elhiszik, hogy lehetsz gyönyörű nő, de ha nincs pénzed, nem lesz pasid, ha pedig van pénzed, de ronda vagy, akkor szintén egyedül maradsz. Ha van diplomájuk, akkor foghatják arra a magányukat, hiszen kinek kell egy szürke kis aktatukac, miközben a szakmunkas csajokrol az a sztereotipia, hogy nem olyan unalmasak. Ha pedig szakmunkasok, akkor azt mondják, hogy a férfiak lenézik őket, mert nincs diplomájuk, és ezért nem kellenek senkinek.

És SOSEM a személyiségükkel van baj, mindig a másik felszínességével. Persze minden egyes nap itt egy egész horda, akiknek annyiból áll a személyisége, hogy az egyedülléte miatt bömböl. Más szinte nem is zajlik az agyukban, csak azon gondolkodnak, hogy milyen igazságtalan, felszínes és romlott az összes férfi, mert van pofajuk nem odaadni magukat nekik. Sokuk haragot is érez, ami elég ijesztő.

Ezeknek az ostoba nőknek annyira egysiku az agya, hogy mindenre kivetitik a saját nyomorukat; ha látnak pl egy férfit aki szenved mert megcsalta, kihasználta, esetleg megverte vagy megerőszakolta a párja, rögtön jönnek azzal a szociopata dumával, hogy "jaj ne sajnáltasd magad, hiszen te választottad. Bezzeg ha egy olyan kedves nővel jöttél volna össze, mint amilyen én vagyok, ez nem történt volna meg. De a hozzám hasonló kedves nők mindig egyedul maradnak."

Nem kell okot keresni, egészen egyszerűen hibás az agyuk, nincs semmi amit várhatnának az élettől, csak azt, hogy rátelepedjenek egy férfira, akit a házasság után látványosan elkezdenek gyűlölni.

Oh, várj, várj, várj... Hiszen ezeket a férfiak mondják a nőkről.

Ezesetben nem tudom...

Gondolom ugyanazért, amiért sok férfi sem ismeri be, hogy ők tehetnek róla: könnyeb másra meg a körülményekre, a jóistenre meg a világra kenni, mint magunkba nézni és átértékelni a viselkedésünket vagy a hozzáállásunkat.

Az meg alap, hogy az embert a párja a tenyerén hordozza lol, nem értem, ez hogy jön ide, mert logikailag semmi köze nincs ahhoz, hogy valaki senkinek se kell, de ahhoz se, hogy valaki csak a pénzre hajt :D

Mindenki maga tehet arról, hogy a kutyának sem kell. De nem azért, amit te itt össze képzelegtél. Nekem például 22 évesen lett egy normális kapcsolatom, a párom megkérte a kezem és azóta is a legodaadóbb, leghűségesebb ember, akit ismerek. Néha hisztis vagyok, elvárom, hogy az illető legyen legalább annyira ambiciózus, mint én, legyen legalább annyira tudatos pénzügyileg, mint én és hallani sem akarok gyerekről az egész hátralévő életemben, ezt pedig a párom gyerekellenessége csak megerősítette bennem. Messzebb megyek, olyan egy szar ember vagyok, aki néha szokott inni alkoholt is, szeret szórakozni, bulizni és ezt sosem nőtte ki annak ellenére, hogy komoly állása van és nem züllötte el az életét, hanem a tanulás és a munka mellett töltődik fel így. Emellett rengeteg, magas elvárásom volt a párom felé, mondván, rohadtul ráérek és egyedül is jól érzem magam. Olyan emberi értékeket és olyan jellemet vártam, amitől a jelentkezők 70%-a ment a szemétbe, de csupa olyan dolog amire én is képes voltam és vagyok és amiért keményen megdolgoztam helyenként, hogy ilyenné váljak.

Kérlek, mesélj még, hogy hol lenne a helyem, ha egy magamfajta kapcsolatban, mitöbb, boldog házasságban él 30 éves korára és valaki a tenyerén hordozza, más meg egy kisangyal minimális igényekkel, aki rajtra készen áll, hogy szülhessen és mégis egyedül van az én koromban.

Leszarom, te mit tartasz értéknek egy kapcsolatban. Én olyat kerestem és találtam, aki engem tart annak. És ha hiszed, ha nem, ez az egyetlen dolog, amitől függ, hogy valaki kapcsolatban van vagy sem. Nem attól, hogy akar-e gyereket, leadja-e az igényeit és hajlandó befogadni valami életképtelent vagy absztinens és hívő már 10 éve. Ezek bizonyos embereknek számítanak, akikkel speciel nem akarok együtt lenni és nem is kell.

Rohadtul unalmas a napi millió kérdésed arról hogy minden nő a szalagnál áll és eltartóra vár. A te beszűkült világodban minden nő életképtelen és csóró gyármunkás, és a te nemlétező pénzedet akarja megszerezni.

Ha külföldön van akkor meg biztos prosti, vagy mosogat.

Melyik zsákfaluból osztod az észt?