Hogyan tegyem ezen túl magam, hogyan változtassak a hozzáállásomon?

Pár hete szakítottam a barátnőmmel, azóta eléggé padlón vagyok, éjszakákat forgolódok át és egész napokat stresszelek át.

Én alapból hajlamos vagyok a szorongásra és néha hülye gondolatokat képzelek be amiknek természetesen semmi alapjuk de beképzelem, és én nagyon nehezen engedek el így valakit, még annak ellenére is hogy jóban vagyunk a szakítás óta is. Sajnos nagyon ragaszkodom a szép emlékekhez, ahho a környezethez amilyen volt vele, stb. Volt már előtte is egy kapcsolatom szintén ugyanígy voltam a végén, de én hülye nem tanultam meg a leckét, hogy "a szép emlékeket elzárni a szívbe és tovább lépni". Pontosabban megtanultam, csak valahogy nem tudom használni, néha gondolok arra hogy vajon hol van és mit csinál meg ilyenek. Természetesen ismerkedek más lánnyal mostanában, de ott is türelmetlen vagyok. tudom hogy nem három nap után alakul ki egy kapcsolat, az exemmel is kb 1 hónapig beszélgettünk mielőtt elhívtam volna randira. De most úgy vagyok vele, hogy xarok bele az egészbe úgysem lesz ebből semmi, türelmetlen vagyok.

Szóval ez bántja az én lelkemet, hogy nem tudok ezen változtatni.

Valaki esetleg tudna ötletet adni, esetleg gyakorlatokat mutatni akár netről, hogyan fegyelmezzem meg magam, hogyan tegyem helyre a lelkemet?