Igaz az,hogy a nők nagy része jól akar élni,de ők nem akarnak tenni érte,hanem arra várnak hogy tegyen érte a férfi?

Mi együtt építjük az életünket megismerkedesunk óta.

DE amikor megismertem a ferjemet, 25 éves volt, mégis mit vártam volna el tőle (ha egyáltalán megfordult volna a fejemben), milyen legyen?! Én 20eves voltam.

A suli befejezte előtt 1honappal ismerkedtünk meg, Ő akkoriban 100ezret keresett kb, én meg iskola mellett már dolgoztam, így annyit össze tudtunk rakni, hogy egyből összeköltözzünk.

Most 6evvel később épp hazvasarlas előtt állunk, az ő jövedelme nettó 5-600 között mozog, én kevesebbet keresek, de mivel sokat odavan, én intézek mindent is + főzök stb.

És mégis mit kaptam meg a kornyezetemtol a multkoraban, úgy, hogy dolgozok és nem eltartatom magam? Hogy én milyen pénzéhes vagyok 😂 és nekem csak a barátom a pénzéért kell. Szóval erről ennyit. Sose tudod, hogy a másik honnan indult, hogy segítettek egymásnak stb.

30 ez egy demagóg duma. Minden gazdag a szegények vérén-verejtékén gazdagodott meg.

Gondolom ez a hivatalos magyarázata annak is hogy nem akarsz dolgozni. Hát a te életed, ha eltartanak a szüleid hajrá. Senkinek nincs beleszólása.

Csak ezeket a kérdéseket ne irogatnád ki folyton a szemét aranyásó nőkről, abbéli frusztráltságodban hogy nem kellesz nekik mert nem tudsz semmit se nyújtani.

Párom 26 éves, nem keres sokat, érettségit is most csinálja estin. De nem hajtottam el, gondoltam majd együtt összehozzuk.

Szerintem nálad nem feltétlen csak a pénztelenség a gond és most nem rosszból írom. Ha látszik, hogy igyekszik valaki,tehát nem beletörődik a pénztelenségbe,akkor csak amiatt nem lesz kikosarazva,legalábbis nem mindenki által. Nálad mélyebb gondok lehetnek.

Kérdező, akinek nem jön össze fiatalon, mint a 32-nek vagy a szüleimnek, az mégis meddig várjon, hogy betoppan az életébe az, akivel ELKEZDHETI a nulláról felépíteni a közös életet?

Mint írtam, én nyitott lettem volna erre, ha lett volna hozzá megfelelő partner, de nem volt, nem mindenkinek sikerül fiatalon. Egy volt főiskolai évfolyamtársnőm középiskolás korában jött össze a mostani férjével, akivel osztálytársak voltak, irtó ritka az ilyen. A szüleim újság társkeresőjén keresztül ismerkedtek meg annak idején, anyám 22, apám 29 éves volt. Főiskolán voltak olyan évfolyamtásaim, akik ott jöttek össze, de volt olyan évfolyamtásam, akit én bátorítottam, hogy szólítsa meg a lányt, akibe középiskolás óta bele volt habarodva, csak egyikük sem mert közeledni, ott voltam az esküvőjükön. Nekem nem jött össze, de malmozni sem akartam, és eltartatni sem akartam magam. Az mindig fontos volt, hogy ne legyen olyan, aki máson élősködik, mert én is dolgoztam, és olyan se legyen, akinek kifolyik a kezéből a pénz, mert én is spórolós vagyok (nem sóher, mert költök a hobbijaimra például, de mint olvashattad, összehoztam egy lakást).

Most már azért ha egy korombeli elém állna, hogy a szülei tartják el, de azért ismerkedjünk, és hozzunk össze mindent a nulláról, hazazavarnám a szüleihez azzal, hogy nem akarok örökbe fogadni egy nagyra nőtt pólyást.