Mit tegyek, hogy ne legyek ennyire magányos?

Már egy ideje borzasztóan magányosnak érzem magam. Már karantén előtt is így volt, de akkor kevésbé voltam magányos, mivel reggeltől délutánig suliba voltam, és olyankor a barátaim között nem éreztem magam annak. Viszont amikor hazamentem már megint egyedül voltam (oké, nyilván a családom ott van de ők elfoglaltak, meg hát azért mégiscsak más barátokkal lenni mint családdal). Most pedig karanténban ez sokkal rosszabb lett. Sulin kívül nincsenek barátaim, ők pedig nagyon keveset vannak online, tehát gyakorlatilag alig beszélek velük, találkozni pedig nem tudunk, mert a szüleik sehova se engedik őket. Az a baj, hogy még a családdal otthonról se mozdulunk ki, egyrészt a vírus miatt, másrészt felújítjuk a ház egy részét, tehát hiába dobom fel az ötleteket, hogy mehetnénk ide vagy oda kirándulni stb, a szüleim fontolóra se veszik. Pedig szerintem azért ha többet kimozdulnék, az oldana a problémán. De jelenleg csak ülök a négy fal között és a neten töltöm az életem, ami szerintem elég gáz. Már próbálkoztam online "barátkozni", de azért ezekkel az emberekkel nem sikerült megtalálnom a közös hangot, unalmas a beszélgetés és ők se érnek rá 0/24-ben. Meg azért a netes barátokkal vigyázni is kell, legalábbis így látatlanba bárki ülhet a képernyő másik felén.

Alapjábavéve más bajom nincsen, vagyis a magányt leszámítva boldognak érzem magam, csak eléggé igényelem a társaságot, legalábbis annál jobban mint amilyen szinten szocializálódok mostanában, és emiatt a kedvem se a legjobb.

Esetleg valami ötlet, amitől kevésbé érzem magam egyedül?

És köszi aki végig olvasta:)