Magányos emberek, ti hogyan viselitek az egyedüllétet?

Ugyanígy érzek sajnos. :(

25/F

Sokan írják, hogy hobbi, séta , egy jó könyv.

Aláírom, ezek is jó dolgok.

De este egy jó könyv ölel meg ? A hobbid fog Veled beszélgetni?

Sétán pedig magadat ölelheted, vagy magadnak adhatsz csókot,mert ott vagy egyedul...

Kivel beszélsz meg egy filmet ? Kinek mondod el az örömed, bánatod ?

Ki fog Veled kirándulni, és nézni egy szép réten a napot és örulni,hogy Veled lehet ? A lepkék?

Sablonos tanácsokkal csak szomorítjátok az amúgy is elkeseredett embereket.

Elváltam, új kapcsolataim tönkrementek,mert elhagytak. Barátaim ,ha azoknak lehet nevezni, csak magukkal vannak elfoglalva, illetve a szeretőikkel, akikkel félrelépkednek.

Munkahelyen mindenki feszult, ideges, csak a pénz az Isten ma ...

Ha az embernek van jó "hátországa", akkor a pokol is jöhet, az sem gond.

Ha egyedul vagy, keserű még a falat is a szádban !

És nem kell feltétlen párkapcsolat, nem ! Már nincs barátság, nincs kiránduló haver, nincs semmi.

51 F

8as nagyon jól leírta.

Én bizonyos értelemben vagyok magányos. Elváltam, két kicsi gyerekem van, ami szuper és sokat enyhít a magányon, de egy 5 évesnek nem fogom mesélni, hogy mi történt ma velem, milyen jó horrort láttam az éjjel, mit olvastam stb.

Úgy alakult az életem, hogy sok éve elköltöztem a szülőhelyemtől messze, a barátságok így idővel megkoptak. Nincsenek már közös élmények, nem ismerjuk egymás gyerekeit, férjeit stb., redukálódtak a beszélgetések boldog karácsonyt meg boldog szülinapotra.

Ahol élek meg csak felületes barátságok alakultak ki. Felnőttkorban már nehéz igazi őszinte barátságokat kötni, mert nem jártatok együtt suliba, nem együtt mentetek először discoba, bármi, ez már nem olyan.

Amég az exemmel voltam fel se tűnt, mennyire elszeparálódtam a régi életemtől, barátoktól, mert megvolt a felnőtt társaságom minden nap.

Az elmúlt egy évben elváltam, home officeban vagyok és most jöttem rá, hogy a gyerekeimen kívül senkim sincs.

Fú, ez így elég depisen hangzik, azért nem temetem magam, de nehéz néha, ez tény.

"De egyszerűen folyamatosan kattog az agysm, legfőképp a múlton" - A múlt elmúlt. Ma új nap van. Mit szeretnél csinálni és kivel? Mi kell hozzá? Mit tehetsz ezért ma?

Én felnőtt koromban is találtam új barátokat, bizalom és érdeklődés kell hozzá.