Hogyan lehet boldog az ember egyedül?

Az egyedüllét nem jelent feltétlen magányt. Akár egyedül is találhatsz olyan elfoglaltságot, hobbit, ami lefoglal és boldoggá tesz.

Az ismerkedés része most kicsit nehezebb, mert sokminden még zárva, ahová el lehetne járni. De akár online is el lehet kezdeni ismerkedni valakivel. Akár olyan közösségek oldalain amik téged is érdekelnek, vagy akár még itt is, ki tudja kivel hoz össze a sors!

Amit nem szabad, teljesen elkeseredni és feladni!

Önfejlesztést ajánlom, pszichológussal akár.

Miért nem megy az ismerkedés?

Valaki oka csak van annak, hogy nincsennek barátaid, hogy korábban nem sikerültek az ismerkedések, bár ez csak egy dolog, ez nem kell, hogy akadályt jelentsen új emberek megismerésében, zárkózott vagy? ha igen miért? Mitől félsz? Félsz a csalódástól, a visszautasítástól?

Én szívesen beszélgetnék, ha gondolod írj.

Őszintén, így sehogy.

Meglátogatnék egy helyedben egy pszichológust, és felderíteném az okát, hogy miért nem sikerül olyan kapcsolatokat kiépítened amiket szeretnél.

Én sajnos nem tudok segíteni, annyit tudok mondani hogy én is a pasim, a szűk családom és a 2-3 barátom nélkül begolyóznék, szóval teljesen normálisnak tartom amit érzel.

"csinálom a feladataim, telnek a napok"

Na ez az első baj. Nincs semmi ami kimozdítana a komfortzónádból csak várod a csodát. Kellene valami hobbi, sport, életcél ami egyrészt érdekel, másrészt össze hozhat másokkal.

"felszínes pletykabarátságot várnak"

Nézzük fordítva, ez miért baj? Szerintem sokan pont azzal rontják el, hogy rögtön mély és örökké tartó "igaz" barátságot akarnak ahelyett, hogy csak élnék az életüket és élveznék más emberek társaságát. Pont ezzel riasztod el egy barát lehetőségét.

"Nincs senki fontos az életemben, úgy érzem nincs is kiért élnem."

Magadért élsz, nem másért.

"Ki hogyan dolgozza fel az ürességet?"

Úgy dolgozom fel, hogy nincs üresség az életemben. Kitöltöm a napokat vaalamivel amit szeretek csinálni.

Ne fogadj el gyógyszert akkor, ha nem szeretnél, ha nem érzed megoldásnak, ebben az esetben ne is pszichiáterhez menj, hanem pszichológushoz.

Természetesen, tökre normális, hogy így érzed, hogy nem lesz más, akit közel engedhetsz majd magadhoz, ez nyilvánvalóan nincsen így, ha megszeretnél nyílni valakinek és látod azt, hogy van rá befogadás, abban az esetben ez lehetséges lesz, egyelőre még egy ilyen "önsajnáló" fázisban vagy és borúsan látod, gyászold meg a volt kapcsolatodat, ezt követően pedig a komfortotból lépj ki, élj, de lehetsz borús is, aki mellett elmegy az élet és megkeserdik, bármilyen hihetetlen is, de a döntés egyedül a tiéd!

Ha úgy érzed nem megy, keressél fel egy pszichológust, de természetesen makacsul ragaszkodhatsz ahhoz, hogy majd te megoldod, aztán majd évekig múlva visszanézel és majd azon kapod magadat, hogy eltelt az idő és nem haladtál sehova, ezután majd jön a buntudat, meg ismét az önsajnálat, depressziós tünetek, spórold meg ezt a tanulópénzt, legalábbis mindenképpen érdemes volna.

Nekem 23 évesen csak egy barátnőm van, akivel egyre ritkábban találkozom, és ritkán is beszélgetünk. Igazából mély beszélgetéseket nem is szoktam vele folytatni, mert nem érzem olyannak a kapcsolatunkat, de igényem lenne rá.

Ezen kívül van egy párom, akivel együtt élek, mégis sokszor érzem magam magányosan. 😔

"ha meghalnék aznap, két hétig senki sem keresne meg"

Ez a tipikus demagóg hülyeség. Bárki meghal ugyanez van.

Nincs pótolhatatlan ember, mindenki meghalt eddig is mégis megy az élet tovább.

Ahelyett, hogy azt nézed ki nem keres, továbbra is azt mondom, élni kell az életet és kihasználni minél több időt belőle.

"Számomra fontos a szoros kapcsolat legalább egy emberrel."

Ugyanazt mondom amit fentebb. Meg kell tanulni önmagaddal jóban lenni és megfelelően kezelni az embereket, barátságokat. Nem eldobni azt sem aki "haver" másrészt meg ez is egyfajta kapcsolat függőség, hogy legyen egy lelki szemetesládád akire kiönthetsz mindent. NYilván erre nem sokan lesznek vevők.

"mintha kínvallatáson lenne... Érdekes"

Nincs ebben semmi érdekes. Egyszerűen vannak emberek (és a többség ilyen) akik azért szeretnek a másik társaságában lenni, mert jól érzik magukat, közös élmények, közös programok. Aztán mikor valaki elkezd beborulni és az "élet nagy dolgairól" beszélni, azzal úgy nem lehet mit kezdeni.