Sajnos véget ért az életem. Mi legyen az elkövetkező időben?
Mindig azt mondtam, hogy az életet elég egyszer elrontani, onnantól menthetetlen az egész.
Na, nekem sikerült több hibát elkövetnem. Mit tehet egy olyan valaki, akinek nincs jövője?
Elég volt egyszer rossz főiskolát választanom. Akkor még naivan azt gondoltam, "jobb" olyan dolgot csinálni, ami legalább egy kis boldogságot okoz, még ha (sok) pénzt nem is hoz. Tudom, ostobaság volt - igyekeztem kijavítani, sajnos az se sikerült. Annak meg sok értelme már nincs, hogy 32 évesen elkezdjek egy újabb dolgot tanulni.
Kerestem a helyem, próbáltam ezt-azt, aztán rájöttem, nincs semmi ami működjön. Az egész életem arról szól, hogy idegeskedek a munkahelyen, idehaza pedig siratom az elszúrt életem, illetve bánkódok azon,ami kimaradt az életemből, valamint amit elvett tőlem az élet.
Nyilván nem vagyok naiv, tudom, hogy milyenek az emberek: itt is sok az értelmiségi, elit, sznob, szóval nemsokára biztos megkapom a rengeteg lenézést a sok orvostól, jogásztól, mérnöktől, IT-stől, etc.. Tudom, hogy mások szemében értéktelen vagyok a kevés fizetésem és végzettségem miatt. Plusz azért, mert másoknak bejött ez a rémálom, nekik sikerült - én viszont mostanra rájöttem, soha nem fog.
Azzal is tisztában vagyok, hogy sokatok fel sem fogja a gondomat. Persze, hiszen köztetek rengetegen vannak, akiknek a legnagyobb gondjuk az, hogy a covid miatt nem tudnak b.a.s.zni fűvel-fával. Ők majd jönnek okoskodni, meg osztani az alaptalan optimizmust.
Ami talán egy kicsit vigasztal, hogy valószínűleg nincs már sok hátra - a sok negatív gondolat, stressz, szomorúság előbb-utóbb, így vagy úgy, de kicsinál. Ha ez nem történik meg max 45 éves koromig, akkor önként vonulok be kivizsgáltatni magam, mint tudományos szenzációt. Ugyebár mindenki jó valamire, ha másra nem, elrettentő példának.
Két út áll előttem: vagy megpróbálom még élvezni ezt a kevés időt, mielőtt végleg rossz lesz, vagy inkább nem csinálok semmit, mert ha sikerülne is egy-két "jó" élményt szerezni, úgy is a hiányuk miatt keseregnék. Meg nyilván én nem érdemlek normális, boldog életet.
Esetleg van olyan, aki ismert ilyeneket, mint én? Ők mit tettek - illetve mikor intézték el magukat, meddig bírták?
válasza: válasza:
válasza:Neked minimum pszichológusra van szükséged, de inkább pszichiáterre. Ezt a lelki állapotot a segítségükkel vissza lehet fordítani.
A "sokat akar a szarka" esete forog fent szerintem. El kell fogadnod (és ne félj segítséget kérni hozzá) hogy nem tartozol a felső tízezerbe. Ahogy a legtöbb ember szintén nem tartozik oda. Aki ezt el tudja fogadni és a helyére tudja rakni magában, az lehet maximálisan boldog akár árufeltöltős, vagy futár, vagy akámilyen munkával. A munka csak egy kis részét teszi ki az életünknek és mindegy hogy mit dolgozunk meg hogy mennyiért, egyikünk sem jókedvében teszi. Vagyis van néhány szerencsés kivétel akiknek a hobbijuk a munkájuk, de ez nagyon ritka.
A munkán kívüli magánéletedet kell olyannak teremteni hogy megérje élni. Az az ami igazán számít.
Abszolút nincs vége az életednek, ha belegobdolsz, még a hajléktalanoknak is felkel a nap. Te pedig nem ott tartasz. De ha ott tartanál, akkor sem lenne vége az életednek.
válasza: válasza: válasza:A te utad az epitoipar!! Ott a jarolapozas vagy laminalparketta rakas vagy gipszkartonozas. Beallsz egy hozzadrto melle egyszer vagy youtubon vegignezed!!! Aztan vallaj munkat. Szamlat vegzettsegwt egyik se ad. Megis szrra keresik magukat.
Egy furdoszoba leburkolasa anyag nelkul 700 000 huf....
Itt a te idod! Kezdd el!!
Egy kb sorstars
Pszichológus nem segít. Jártam kb 2-2,5 évig, nulla eredménnyel.
Az életben pedig igenis a pénz a legfontosabb. Lehet hülyíteni magunkat, hogy család, gyerek fontosabb, de a helyzet az, hogy ahhoz is pénz kell, ergo az egyik következik a másikból.
Ti könnyen beszéltek, hogy fogadjam el, hogy nem leszek gazdag - nyilván nulla munkával lett kitömve a zsebetek sok-sok pénzzel (köszönhetően Anyunak/Apunak, vagy épp pasinak). Így könnyű osztani az észt, hogy fogadjam el a sorsom, miközben ti kb. öngyilkosok lennétek, ha 50 000 ft-tal csökkene a havi bevételetek.
Nyilván rossz a súlyos betegség (tapasztaltam a családban), de legalább tudnám, hogy ez véget vethet az egésznek...
32 évesen nem társulok be egy mesteremberhez... Konkrétan kiröhögnének. Meg nincs is igazán érzékem ilyen munkákhoz (se).
válasza:Mondjuk az sem megoldás, hogy bármit irnak arra még nagyobb negativitással válaszolsz, meg mindenáron a legaljára helyezed magad.
Ilyenkor elgondolkodtató, hogy minek is szól hozzád az ember.
Tanulj nyelvet és menj ki külföldre.
Én pl. nyelv tudás nélkül vagyok kint, illetve csak az angol megy, és hiába semmi extra meló még is megvan az 1400-1500 euro.
1-2 évig ki leeht birni, és lesz elég pénze az embernek, hogy ne keljen halálosan aggódni a pénzen.
Kinti albérletek sem nagyon drágábbak mint itthon nyugaton, de a fizetés legalább 3 szoros.
válasza:Kérdező, ha szerinted mindenkinek olyan habostorta az élet csak neked szívás, és a segítő szándékra támadással válaszolsz, akkor pusztulj csak szépen bele az önsajnálatba, menthetetlen vagy.
Csak mondom hogy édesapám még gyerekkoromban meghalt, édesanyám alig tudott minket felneveni egyedül, jelenleg pedig kisnyugdíjas, nekem abba kellett hagynom a sulit, nincs semmi papírom. Viszont nem nyavalygok hanem dolgozok és fent tudom magam tartani egy normális színvonalon.
A pasimról annyit, hogy egy kis lyukban él ahová még a víz sincs bevezetve, nyilván milliókkal halmoz el miközben örül ha van mit enni...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!