Olyan sok magányos, depressziós ember van a világban és ez olyan szomorú, szerintetek miként/hogyan lehetne segíteni ha csak egy keveset is? Sokszor fel sem lehet ismerni ezeket az embereket mert elrejtik.

De jó, hogy vannak még normális emberek😊😌

Amíg segíted a másikat, addig jó vagy. De amint te szorulnál segítségre, le sem fognak sz@rni sem. Ilyen világ lett sajnos.

1-es: Mihez kellene minimum 50 millió? Nem értem, milyen kezdeményezésre gondolsz?

Kisemberként nem tehetünk semmit. A probléma magával a világgal van. Olyan elvárások vannak, hogy ne egy gyárban biorobotként dolgozz vagy neadjisten hajléktalanságot elkerüld, amiket az átlag embernek nagyon nehéz teljesíteni. Elvárják az embertől, hogy minimálbérért a beled kidolgozd, legyen 300 diplomád és 20 év tapasztalatod 22 évesként. Ez teljesen kiöli az életkedvet az emberből és a stressz rámegy az ember lelki egészségére is. A magányosság pedig generációs probléma. Az elvárások az egekben az embereknél, de a másik nem összes tagja ezeket nem képes megvalósítani. Ha kövér vagy, kuka vagy. Ha alacsony, akkor azért. Sorolhatnám millió évig. Azt se felejtsük el, hogy rosszul tanítják meg az embert szocializálódni, otthon már nem módi ennek a tanítása, az iskolában meg minimálisan adnak csak át bármit is, ezért fiatalok milliói a számítógép elé kényszerülnek, bezárkózva, várva a csodára ami nem jön el. Incelek nevelkednek belőlük, akiknek soha senkijük nem lesz.

Figyelj, tesó, én elhiszem, hogy a II. Teréz Anyának képzeled magad, de nem tehetsz semmit. Ezt el kell fogadnod. Nem lehet a világon mindenki egyforma.

Én arra gondoltam, jó lenne ölelésterápiát szervezni. :D

Tudod az van, hogy ha egy közegbe bekerül egy szemmel láthatóan szorongó, magának való, visszahúzódó ember akkor sokak szemében egyből céltábla lesz. Könnyű célpont, le lehet nyomni, el lehet taposni, le lehet dominálni, ettől nő az egó, az önbecsülés egyeseknek. Ezek a helyzetek persze még mélyebbre lökik az illetőt a saját lelki gödrébe. Már azzal sokat teszel ha nem állsz be a rúgdosók, köpködők sorába. Nem kell pátyolgatni senkit, csak ne rúgj bele ha nem muszáj. Ha sok időt töltötök együtt egy közösségben, idővel úgyis kiderülnek dolgok mindenki személyiségéről. Hogyan old meg feladatokat, hogyan reagál a különböző helyzetekre, mennyire figyelmes, udvarias stb. Ha ezek alapján szimpátiát érzel az illetó felé akkor lehet lassan közeledni. Egy-egy apró figyelmességnek mindenki örül, egy kis süti, cukorka, egy "hogy telt a hétvége? ", és lassan, téglánként le lehet bontani a falakat. Sokan vágynak megértésre, őszinte, tartalmas beszélgetésekre, csak nincs kivel kibeszélniük a problémáikat, így azok lelki terheit egyedül cipelve roskadoznak a súly alatt. Nem kell senkinek magára vállalni egy lelki szemetesláda szerepet, elég annyi, ha néhány gesztussal éreztetve van az adott emberrel, hogy nincs teljesen magára hagyva,gondolnak rá, törődnek vele. Ez már nagyon sokat jelenthet egy ilyen embernek.