Szociális incel vagyok. Hogyan tudnék változtatni ezen?
A társkeresés a kisebb gond. A magyobb az, hogy mindenhol elutasítanak. Csúnya vagyok és furcsa. Lassan esnek le a dolgok, nem tudok jól beszélni. Félek az emberektől. Középiskolábn sokat bántottak. A családomon és az internetes barátaimon kívül senkivel sem beszélek. Úgy, hogy azt beszélgetésnek lehessen nevezni. Teljesen el vagyok szigetelődve a társadalomtól. Hol kéne kezdenem rendbetenni az életem?
Köszi mindenkinek, aki tanácsokat ad!
válasza: válasza:Ebbe az állapotba nem törődöm bele. Lehet, hogy sosem leszek a társaság fényes csillaga, de ennél lehetek jobb.
Van valami, amit a gyakorláson kívül megtehetnék, vagy elősegíthetném vele a gyakorlatot? Rossz ez a sok kudarc és szerintem nem lehet megtörni a sort puszta kitartással. Valami más is kéne ide.
Én is ilyen vagyok.
Nekem nincsenek barátaim sem sajnos.
Mind lekopott még anno a sulis évek után.
Pedig nagyon szeretnék egy igaz barátot, akivel támaszkodhatunk egymásra
válasza: válasza:Én nem ilyen vagyok, így nem saját tapasztalatból beszélek.
Viszont a környezetemben (gyerekkor, iskola, munka, szomszédok) láttam és látom, hogy az emberek nem egyformák. Vannak nagy dumás társaságiak és csendesebb, kevesebb beszédű visszahúzódóbbak és az utóbbiak is remekül elvannak.
A titok az, hogy nem akarnak másnak mutatkozni mint amik, mert rájuk is van igény. Nem mindenki bírja az örökké pörgős, harsány emberek közelségét, mert fárasztóak hosszabb távon.
Az állapot amit magadról leírsz az csak neked kellemetlen, mert többet képzelsz bele mint ami a külvilágnak gond lehet.
Add mindig önmagad, nem kell semmit erőltetni, csak amennyi magadtól és természetesen jön belőled és meg fogod találni a hozzád illó párt, mert valahol már elszántan keres!
A "csúnyaság" meg relatív. Nincs csúnya ember, csak ápolatlan.
válasza:Nagyon ismerős a problémád.Nem tudom mennyi idős vagy...én már túl régóta vagyok ebben,és küzdök vele.Sosem adtam fel,de sok csalódást,kudarcot kellett átélnem.Boldogulok az életben,minden téren,mondhatjuk hogy mindenem megvan amire vágyom.Csak a társ hiányzik.
Nekem volt benne részem milyen az,mikor elfogadják,megértik az embert.Ez egy párkapcsolatban történt,és ennyi kell csak.Mert ezáltal minden megoldódik.
Számomra a kapcsolat kialakítás nehéz,ha kialakul ,megtartani nem jelent problémát.
De hogy,hol ismerkedjen egy szociális szorongásos problémával küzdő előnytelen külsejű személy?! Sose adtam fel,mert vannak elképzeléseim a jövőmet illetően,vágyaim,és szeretném megvalósítani őket.Úgyhogy sose visszafordíthatatlan.Nem szabad hagyni hogy a probléma uralkodjon felettünk...szembe kell vele menni,és felül kell rajta kerekedni.Én így élek ezzel a dologgal,sajnos sokszor nem megy,de törekszem rá hogy ne uralja a személyiségem.
Egyébként ha elvonatkoztatunk a külsőségektől,akkor a viselkedés egyes helyzetekben tapasztalható,tanulható.Én is megtanultam együtt élni a problémámmal,alkalmazkodtam hozzá,megtanultam hogy viselkedjek egy adott helyzetben.Ami számomra kellemetlen,vagy feszélyezve érzem benne magam.
válasza:"A magyobb az, hogy mindenhol elutasítanak"
Ha mindenki szeret, az annak a jele, hogy nem csinalsz semmit. Ha belekezdesz valamibe, utalni fognak jonehanyan....
36F incel
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!