Nincsenek barátaim, haverjaim 15 éve?

17 évesen voltak utoljára haverok. Azóta korombelivel nem is beszélgettem, csak idösebb rokonokkal. Sajnos akkoriban nagyon pletykás voltam, egy barátom emiatt bajba került, elvitte a rendörség. A többiek jól megvertek és megaláztak engem, a közösség ahol laktam kivetett magából! Én akkor magamnak adtam igazat, hogy aki bünözik az ne mást hibáztasson ha lebukik! Ezért magas lovon ültem, ha valaki nem köszönt vissza nekem, akkor azt levegönek néztem onnantól. Az egész közösség az ellenségem lett sajnos, kiutáltak! Akkor elhatároztam hogy többet nem fogok senkivel barátkozni! Elköltöztem Budapestre és azóta sincsenek barátok! Furcsán néznek rám emiatt, barátnöt is részben emiatt nem találok. Aki volt kezdödö kapcsolat, ö is azt mondta hogy nagyon furcsa hogy egy haverom sincs es emiatt szakitott mert gáz vagyok. Ismerkedi is nehéz így! Még a szomszédaim is szóvá tették, hogy hozzám soha nem jön senki! Milyen furcsa. Meg már pletykálnak hogy én bújkálok meg biztos meleg vagyok és aidses.

Van innen kiút? Vagy 32 évesen már nem talál az ember barátságokat?