Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Hogyan szerezzem vissza az...

Hogyan szerezzem vissza az életkedvemet?

Figyelt kérdés

Hosszú út áll mögöttem, és az ismerősöm, barátaim mind megjegyzik, hogy sokkal egészségesebbnek, boldogabbnak nézek ki. Ha megnézem a november-december környékén készült képeimet (bár kevés van abból az időszakból, hiszen tudatosan kerültem a kamerát), én is látom a változást. Szebb lett a hajam, bőröm és fogytam is.


Lelkileg is jobb, de még mindig nem az igazi. Sokszor még így is rám tör a kínzó magányérzet, üresség, szorongás. A legrosszabb a múlt hét volt, akkor sajnos a pengéhez is hozzányúltam, pedig már nagyon régen tettem ilyet.


Régebben volt motivációm, hogy ha elvégzem az egyetemet, akkor karriert fogok építeni, jól fogok keresni. Az akkori párommal terveztem a közös jövőmet, hol fogunk lakni, milyen házban, milyen lesz az esküvő, milyen állataink lesznek. Gyerekeket nem terveztünk együtt. Motivált, hogy ha meglesz a jogsi, összegyűjtök egy autóra, és járom az utakat. Sokkal egyszerűbb lesz kirándulni menni is, mint buszra, vonatra várva. Ma már ezek közül egyik sem motivál, és mind életidegennek tűnik. Az első diplomám pedig meglett idő közben, jövőre egy másikkal is gazdagodni fogok. Két képzést viszek egyszerre, de munkát még csak most keresek mellé. A jogsi sajnos azóta sem sikerüt, de ha összeszedem magam, tervezem újrakezdeni.


A kapcsolatomról viszont kiderült, hogy mérgező volt. Nem haladtunk semmire, egyoldalúak voltak az erőfeszítéseim, mert ő megelégedett a hétvégi találkozásokkal, és a kaja-TV-szex szentháromsággal. Ráadásul egyre erőszakosabbá, agresszívebbé vált, és hirtelen robbant, ha nem tetszett neki valami. A legfájdalmasabb, hogy a családtagjaim már 1-2 év után megmondták, hogy valami nem okés a palival, de én nem hallgattam rájuk, és csak 5 év után jöttem rá magamtól, hogy milyen is valójában. Borzasztóan szégyellem, hogy ilyen vak voltam, mondjuk nem is éltünk együtt.



Exem már nem hiányzik, inkább csak az önvád maradt hátra, hogy hagytam teljesen lerombolni az életkedvemet, motivációmat, önbizalmamat. Besokalltam a sok hiábavaló reménykedéstől, és az erőfeszítéseimtől, amelyek nem hoztak gyümölcsöt. A kapcsolat vége óta (tél) nem volt senkim, még ilyen kavarás szintjén sem. Tetszik valaki, de bonyolult, mert neki munka vagyok (egy szolgáltatást veszek tőle igénybe - nem, nem pszichológus szerencsére) és fogalmam sincs, tudnánk-e továbblépni, nézhetne-e másképp rám.


Ha voltál már hasonló helyzetben, mennyi idő után találtad meg a helyed újra az életben? Nagyon szeretném visszanyerni azt a fajta reményt, motivációt, amit 20-22 évesen tudhattam magaménak.



aug. 6. 10:51
 1/6 anonim ***** válasza:
0%
Ha nincs mivel akkor sehogy
aug. 6. 10:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim válasza:
100%
Ha magad ellen fordulsz, és ennyire motiválatkan vagy, mindenképpen kérj segítséget! Könnyebb lesz!
aug. 6. 17:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem fontos, hogy legyen valami a pénzszerzésen kívül, ami motivál. Valami, amiben nagyon jó akarsz lenni, ami egy határozott célt ad, izgalmas kihívásokkal, és esetleg más, hasonlóan lelkes emberek megismerésének lehetőségével.


A rossz párkapcsolat totál el tudja venni az ember életkedvét, én férfiként is átéltem ezt. Engem szeretett ugyan a barátnőm, mégis totálisan elhalt mellette minden motivációm. Neki is kb. a TV és a semmittevés jelentette a kikapcsolódást, a munkája pedig alibizésből állt, az se érdekelte, ahogy kb. semmi más sem, és ez rám is átragadt.


Csak olyan fiúval állj össze, aki tud lelkesedni érted, az életért, a munkájáért/hobbijáért/szenvedélyéért. Az téged is energetizálni fog. Szerintem nem szégyen, hogy valakinek kicsit kevesebb a saját belső energiája és hajlamos egyedül elkedvetlenedni. Ezen egy jó párkapcsolat vagy egy lelkesítő, tevékeny közösség sokat tud segíteni.

aug. 6. 17:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm! Szerintem is az volt a baj, hogy nem léptem időre, és hagytam magam a nullára lehúzni. De most ez már mindegy, hisz megtörtént.


Köszönöm a biztatást! :)

aug. 6. 20:59
 5/6 Senior Séf ***** válasza:
100%
Kifáradt a mellékveséd. Mesélek valamit. +60 évem alatt elvégeztem jó néhány képzést, diplomát is szereztem kettőt. Mindig minden vizsgám remekül sikerült, mert addigra mindig fel voltam pörögve, és vizsgák előtt messze elkerült a megfázás, vagy influenza. Hiszen tele voltam stresszel, a mellékvesém ezerrel termelte a kortizolt, ez nem engedett betegeskedni. De amint elmúltak a vizsgák, rögtön kitört rajtam minden szar, mert megszűnt kortizoltúltengés.Gyanítom, te is hasonló cipőben jársz. Az alvásod egyébként rendben van?
aug. 7. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:
Én nagyon jól tudok aludni! :D Ám az biztos, hogy nálam is mindenhez ilyen utósokk társul. Mármint vizsgaidőszak közben tényleg nem érzem rosszul magam, de utána feltörnek az elfojtott érzések, és a szervezetem is felmondja a szolgálatot.
aug. 7. 22:55

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2022, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!