Hogyan tehetném elviselhetőbbé a magányt?

30 éves vagyok és sehogyan sem megy a barátkozás. Hiába próbálok ismerkedni új emberekkel, egész egyszerűen senki nem marad meg mellettem, ha én nem keresem őket, akkor konkrétan teljes magányban telnek a mindennapjaim.

Az önbizalmam a béka feneke alatt, állandóan szorongok és erre jön még rá a szociális fóbiám, ami konkrétan lehetetlenné teszi számomra a normális emberi kommunikációt. Nem tudok viccelődni, folyamatosan azon kattog az agyam, hogy mit mondjak és egyszerűen rettegek attól, hogy valami olyat teszek ami miatt később nem állnak velem szóba az újonnan megismert ismerősök. És tulajdonképpen így is történik minden egyes alkalommal, mindenki elkopik mellőlem, vagy már az elején ignorálnak teljes egészében.

Konkrétan nem akarok élni, nem látom semmi értelmét. Minden új nap csak a sikertelenségemre és lúzerségemre emlékeztet és félek, nem bírom tovább sokáig.

Még azt a végéhez hozzátenném, hogy szorongásos depresszióval járok pszichiáterhez es pszichológushoz, de egyszerűen semmi változást nem érzékelek, hiába a gyógyszeres kezelés és a terápia.

Esetleg van itt valaki, aki ki tudott lábalni ehhez hasonló helyzetből? Ha igen, hogyan sikerült?