Mit tehetnék?Mi az,ami legalább elviselhetővé tenné a helyzetem?(Barátok hiánya,munkahelyen sincsenek,jó kapcsolatok hiánya,mindennapi élet)

Konkrétan a munkám csak azért vállaltam el,mert közel van és muszáj volt valamit lépnem. Elviselhetetlen,legszívesebben már megástam volna a síromat egy erdőben,és egy lehetőleg nem korrodálódó anyagú koporsóba feküdnék. Undorodom a bogaraktól,stb. Nem tudnék úgy meghalni azzal a tudattal,hogy ez lenne a testemmel halál után.

Szeretném már,ha minden jóra fordulna. Az életben rengeteg fordulat van,egyik pillanatban rosszul van az ember. A másikban pedig pont azt a ruhát találja meg a boltban leárazva,amire vágyott évek óta és sehol máshol nem találta meg még a neten sem.

Szeretném elősegíteni minél nagyobb mértékben,hogy javuljon a helyzet.

Mehetnék máshova is dolgozni tuti lenne valami,de oda be kéne járni. Ami nem is baj,ha elviselhető. Amit meg fogok tenni már most,hogy holnap felhívom egy ismerősöm aki ebben tud segíteni nagy valószínűséggel.

Ezt már nem bírom tovább,és még minimum ki kell bírjam 3 hónapig szerintem. Kell a pénz. Ez a drága,jó,szép színes pénz ami mindent irányít.

A munkahelyen kb úgy érzem magam,mint egy rabszolga.

Mindig is utáltam az ilyen nagy előadást tartó "főnököket",akik össze vissza papolnak nagy szavakkal hogy lehetőség,az élet ilyen meg olyan közben pedig csak egy a dolgod,hogy csináld azt a baromságot és ő meg ellenőriz hogy megcsináltad-e. Utána hirtelen se híre se hamva nincs annak a nagy megváltó,és nagy érzelmi intelligenciában gazdag szövegnek amit letolt az elején.

Lehetséges lenne az,hogy keressek másik munkát úgy,hogy közben dolgozom?

Az lenne az ideális,ha át tudnék ugrani. Tehát ahogy felmondok,úgy a másik pillanatban meg azonnal felvesznek máshova. Ezt meg lehet valahogyan oldani? Azt akarom,hogy ne teljen el 2 napnál több a két akció között.

A fizetés vicc gyakorlatilag sok helyen,egy normális helyet akarnék kifogni.

Minimum netto 170 egy nagyon nagy kérés egyébként?

Sok helyen vettem már észre,hogy ha fizetésről van szó és ez szóba jön,akkor mindenki röhög hogy na erre ne is számíts...

Nekem ez lenne a minimum,amire úgy érzem hogy meg kéne keresnem ha 20 napot dolgozok havonta.

Legalább. Azt gondolom,hogy ez nem egy olyan nagy pénz hogy 1 évig kelljen érte dolgozni,illetve nem is olyan kirívó összeg,hogy bárki is úgy vélekedjen róla,hogy na persze mire is akarsz te ennyit keresni?Ilyen okos vagy,hogy ilyen magas fizetést vársz el?

Vagy ha tévednék,javítson ki valaki.

Lelkileg kb olyan ez,mint a kőolaj. Gyorsabban van felhasználva,mint ahogy termelődik a halott tengerben élő állatok testéből.

Mit csináljak?

Jó volt ezt így kiírni magamból,ha magamban tartom akkor 101%-ban emészt fel,most csak 100%-ban érzem ezt a lócitromot,mert attól még hogy leírtam változás is kéne.

21 éves leszek nemsokára,és férfi vagyok ha lehet így hívni. Hátha ez mérvadó.

Van egy szakmám,viszont voltam már egy pár helyen.

Voltam egy illetővel is dolgozni,de ő úgy döntött hogy nem jelent be tehát őt is otthagytam,illetve a fizetés is röhejes volt úgy,hogy ebédszünetem annyi volt hogy egész nap korgó gyomorral dolgozzak.

A fizikai munkát bírom egy darabig,de mosottßar vagyok másnap is.

Illetve intenzitástól függ,tehát mondhatni hogy egy középkategória nagyjából megy. Nem vagyok valami hű de nagyon nagy termetű.

Illetve amit nem bírok,az a monoton jellegű meló és a sok ácsorgás.

Előre is köszönöm,ha végigolvastad és írsz egy kommentet amit a segítőszándék/empátia vezérel.

De gyakorlatilag munkahelyen sincsenek barátaim,amúgy is csak 1-2 van össz-vissz.

Barátnőt akarok,de természetesen egészségesen. Tehát nem vagyok bekattanva,alapjáraton egy nyugodt természetű ember vagyok. A közeg nagy hatással van rám,bár kire nem?

Most egy ideggörcs voltam,de már annyira megszoktam hogy csak szenvedés meg tűrés. Ez változni fog,ebben hiszek. Ezt mondogatom magamnak minden nap,és keresgélek amit csak tudok hogy mivel tudnám jobbá tenni az életem minőségét.

Nem tudok mit hozzáfűzni,már az se érdekelne ha nyilvánosan fejbe lőnének.