Nem találom a helyem és a szociális hátterem egy nagy nulla, van ebből kiút? 25/F

Lényegében sulis éveimbe nagyon antiszociális voltam és most kezdek ráébredni, hogy hol csesztem el.. Már csak azért is, hogy ismerőseim közt mindenkinek lassan kapcsolata van meg házasodik már. Én meg 25 évesen itt próbálok kilépni még csak önmagam árnyékából. Ami volt is kapcsolatom idáig netről volt mindig, de csak ilyen semmit mondó komolytalanság az egész.. Aztán jó lenne már ebből az álomvilágból kiszakadni, de mikor élőben próbálok csinálni akármilyen elfoglaltságot, mindig azt tapasztalom, hogy az emberek nagy része barátokkal van meg párban és a magamfajta magányos farkasok meg néhol felbukkannak 1-1 alkalommal, amolyan háttérszerepben, de itt ki is fújt. Persze nem adom fel, aztán belevágok több féle szabadidős tevékenységbe/hobbiba is, ha más nem kikapcsolódok, sőt még a bulizásra is rávettem magamat, ami már oltári nagy lépés tőlem, még ha nem is vagyok egy party arc. Csak ennek néha meg is van a hátulütője, mert legbelül nem érzem magam mégse a saját közegemben olykor. Persze van egy kis szűk baráti köröm, de velük nem mindig találkozok, így kénytelen vagyok egyedül rávenni magam programokra, mert nem szeretnék 30-40 évesen is még itt tartani, hogy jóformán alig tudok normális kapcsolatot felmutatni, aztán már néha hazudoznom kell, mert szégyellem magam amiért még itt tartok..

Akik még hasonló cipőben járnak mint én, hogy sikerült átvergődnötök ezeken az akadályokon? Vagy még próbálkoztok, szintén mint én?