Miért nem érzem magam boldognak? Hiányzik valami, üres vagyok. Most volt az eljegyzésem.

Pedig nincs nagyon okod boldogtalannak lenni...ritka dolog hogy van valakid akire szamithatsz (barátodra értem) a tesódal, anyukáddal kéne rendezni valamit, mivel ők sem lesznek egyszer, és bánni fogod ha nem jöttetek ki most.

Mást nem nagyon lehet mondani a boldogság csak egy pillanatnyi állapot. Én régen drog függő voltam, mert úgy voltam boldog...ezzel azt akarom mondani, hogy alap esetben nem csak happy minden.

Nyilván apai ágon van valami örökölt mentális betegséged, ha elvileg életed csúcspontján ilyen depresszív vagy.

Nem szoktam fűt-fát szakemberhez küldeni, de te az az eset vagy, akinek nem ártana egy jó pszichiáter. Nem pszichológus!

#7

Örökölheti, sőt az unokád is. (Ahogy te is megörökölted)

#9

Senki nem úgy tervezi az életét, hogy öngyilkos lesz.

Nyilván apád és a bátyád sem gondolták ezt előre de a depresszió el tud jutni arra a pontra, hogy ezt látják egyetlen kiútnak.

Láthatóan hajlamos vagy genetikusan az ok nélküli(!) depresszióra, így aztán jobb elébe menni a dolgoknak.

Másrészről, ha te nem is jutsz el az öngyilkosságig, a gyerekednek sem lenne fáklyásmenet egy örökös, értelmetlen hangulatingadozással élő, depressziós, szenvedő anyával felnőni. Miközben neki is borítékolhatóan tovább van örökítve a hajlam és lehet, hogy ő lesz öngyilkos.

Kell ez neked?

Az élet még mentálisan teljesen egészséges embereknek sem könnyű, hát még ilyen betegséggel tetézve.

A gyerekvállalás felelősség, amibe elsősorban és többek között az is beletartozik, hogy lehetőség szerint ne nyomorítsuk meg a még meg sem született gyereket a beteg génjeinkkel, miközben egy szenvedésekkel teli életre ítéljük.

Tudom miről beszélek, hidd el!