Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Hogyan élitek a huszas éveiteket?

Hogyan élitek a huszas éveiteket?

Figyelt kérdés

22 éves férfi vagyok, egy raktárban dolgozom és emellett levelezőn főiskolát végzek. Szabadidőmben edzek és igyekszem fejleszteni magam, néha videójátékozok bár már kevésbé érdekelnek.

Pár hónapja szétmentem barátnőmmel, bár nemigen nezvezném barátnőnek. Csak azért mentem bele mert 20 évesen még szűz voltam és ennek már véget szerettem volna vetni. Így is lett de jött a pandémia és vele maradtam. Bármennyire is röhejesnek hangzik de csak a szex tartotta a kapcsolatunkat. Azon kívül nemvolt semmi érdekes, semmi közös bennünk. Ő tovább lépett és már nem érdeklem őt, ez nemis baj hanem az, hogy ezután jöttem rá, hogy milyen magányos vagyok valójábán. Van sok ismerősöm de egy barátom se. Soha senki nem keres, senkit se érdeklek. Hogyha én hívok valakit hogy esetleg nem e szórakozunk egyet csak nagyon ritkán jön össze. Általában mindig más dolguk van vagy nemérnek rá és egyebek.. Nem tartom magam unalmasnak, eltudok szórakozni nemvagyok visszahúzódó se. Szerintem nemis gondolnák rólam hogy magányos vagyok. Azthittem lelkileg is erősebb vagyok, hogy lekötöm magam saját dolgommal van hogy beülök kocsimba és megyek egyik városból másikba és próbálom jól érezni magam, de már nap mint nap elszomorít az egész. Előttem a nyár, sikeresen levizsgáztam de már nemis tudok neki örülni mert semmi tervem nincs és csak jönnek az ismétlődő hétköznapok. Munkahelyen a kollégák mind időssebbek, tudok velük szórakozni de nemigazán az én világom. Megvan mindenem ami kell mégse tudok jókedvvel felkelni reggel.

Biztosra veszem, hogy nem vagyok egyedül, rengetek huszonéves férfi van az én helyzetemben és sokaknak még annyi sincs mint nekem. Szerintem korombeli nőknek sokkal könnyebb eza szitu, ismerkedés, társaság stb..

Ha van kedved hozzá nyugottan írd le a te helyzetedet, szivesen elolvasnám. Pár jótanácsot is örömmel elfogadok.


jún. 23. 00:31
1 2
 11/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm a megosztásokat, nagyon érdekesnek találom, hogy miképp töltötték a korombeliek az eddigi idelyüket. Úgy mint a 7-ik válaszadó, lehet nekem is picit többet kéne adni kapcsolatok kialakításához, de azt se szeretném ha többet foglalkoznék másokkal mint saját magammal. Mivel biztosra veszem, hogy úgyis csalódás érne.

Két dolog aggaszt igazán. Hogy bárhol is leszek az életbe, sose leszek megelégedve és bár fizikailag szerencsére egészséges vagyok de a lelki állapotom fog megakadályozni sok dologban. Sose hittem volna, hogy ilyen pontra jutok. Hát itt vagyok..

jún. 23. 14:01
 12/14 anonim ***** válasza:
23 éves vagyok, dolgozom, ezen kívül meg azt csinálom, ami érdekel és amiket szeretek. Nekem ez az Ökölvívás, edzés, modellezés, vezetés.
jún. 23. 18:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:

25 vagyok, szintén raktárban, mint főállás,sajnos kb. nulla jövőképpel. Gyakorlatilag a munka az életem, meg a hobbim. Egy ember van aki magától keres, meg van 1-2 haverom, de programot pl. nem hozok össze senkivel, mert nincs igényem rá, illetve baromira szorongok emberek társaságában.

Ilyen is van.

jún. 23. 22:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:

21 vagyok, egyetemista nappalin, nem dolgozok, viszont a vállalkozó apámnak segítek be papírmunka körül, elsősorban. Családommal nagyon jó kapcsolatom van, unokatesómékkal sikerül pár havonta programokat összehozni, emellett van 2 közeli barátom, akikkel szerencsére még több program sikeredik. 1-2 volt gimis osztálytársam van még, akikkel neten írogatunk, de igazából ennyiben kifújt a barát-téma. Párkapcsolatom sosem volt még.

Vannak más hobbijaim is, bár mostanában a nyelvtanulás, sorozatnézés, olvasás tölti ki a szabadidőm nagyját. (egy nyelvet szinten tartok, egyet teljesen autodidakta módon tanulok, illetve egyet még általánosban és gimiben tanultam, de elévült, szóval ebből nyelvtanfolyamra jelentkeztem)


Semmiképp nem mondanám, hogy rossz életem lenne, azonban sokszor érzek ürességet. Van esély enyhe depresszióra, és a szorongás is alsós korom óta kísért (teszek az ellen, hogy mindkettő csillapodjon).

jún. 25. 23:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2022, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!