Mit lehet tenni magányosság-érzés ellen, ha egyszer fontos egy barátnőm, akinek én már nem?
Annyira magányosnak érzem magam, amióta tagadhatatlanul depressziós vagyok. :(
Ennek már lassan 1 éve, decemberben kértem időpontot.
Tudom, nem jogos elvárni, hogy bárkinek legyen kedve depressziós emberrel lenni vagy beszélni vele.
A legjobb barátnőmet úgy érzem végleg elveszítettem. Persze, próbálunk jóban lenni, de szerintem ő elfogadta, hogy ez ennyiben kimerül.Amikor először őszintén elmondta, mi a baj velem, "azon kell elgondolkodnom, hogy túl panaszos ember vagyok. Senki sem szeret hosszú távon ilyen emberekkel együtt lenni. És van, hogy jogos a panaszkodás. De mindenki azt látja, hogy valószínűleg semmi baj nem lehet az életemben, és ha megtudják, miket beszélek, gondolok ehhez az ideális képhez képest, akkor jogosan lesznek rólam negatív véleménnyel, mert nem értenek meg." Ekkor úgy éreztem, hogy azert véli ezt, mert ő is pontosan ugyanezt gondolja rólam, ami kicsit elszomorított.
Aztán jött a többi lehúzás. Hogyha boldogtalan vagyok, ne akarjak kapcsolatot, mert nem fog segíteni. De ha egyedül nem tudok fejlődni, akkor nem az a megoldás, hogy kell egy társ is? Mindegy hogy barát vagy kapcsolat. Aztán vagy sikerül együtt boldogabbnak lenni vagy nem...
Nyilván egy másik szorongó nőnek nem érdeke látni a másikat fejlődni valamerre. Ezt valahol megértem. De én sosem voltam kiborulva (kritikával) a másik barátnőmön, akivel távol kerültünk ugyan idővel, de már férjnél van és néha azért beszélünk mindenről is, mert neki is van szüksége rám. :)
Anya szerint rémes egy olyan kapcsolat, ahol magányosnak érzem magam. Ilyen barátok nem kellhetnének nekem.Talán a nosztalgia-faktor, még nem tudom mièrt akarom ezt mégis.
Még egy ilyen barátnőm nem lesz. Mert amíg együtt fejlődtünk, nagyon is jók voltunk egymáshoz. De most már szinte minden formaságnak hat.
Lehet a felnőttkori barátságok már csak ilyenek...
És igen, éretlen vagyok, mert sosem volt elég barátom az életemben, nem értek ehhez. Jobban kéne látnom mások, hogy látnak engem. És talán tényleg hallgatnom kellett volna rá, ameddig még szólt is a hibáimról. Mert egy barátságba ez azért belefér!
Ugyanakkor a panaszáradat a depresszió hozománya volt. Ezt úgysem érti majd meg senki. Akiket elveszítettem, ők sosem jönnek vissza. Én változhatok, hátha jönnek új emberek.
25+/N
válasza:
válasza:Már kezeltetem magam. És igen, hónapok óta hagyok rà mindent, mert látom, hogy nem kellek most, de biztosan azért is, mert csak lehúznám. Most már mintha azért javulna a helyzete, de az örömeimnek annyira nem örül, pedig mindet elmondtam neki. :(
És nekem ez jobban fáj, mintha letolnak éppen.
Amúgy a depresszió oka részben genetikai, részben sosem voltam szociálisan rendben, másrészt a családom is elég problémás.:(
Voltam szerelmes...olyan emberekbe, akik nem akartak engem. Fordítva is volt, én meg sem próbáltam áltatni őket, mert semmit sem éreztem. Szóval fogjuk rá az ellenkező nemet annyira sem érdeklem, mint a nőket. XD És férfiak legalább annyit kritizáltak, mint más nők. Bocsánat a polkorrektségért, de annyira sokat olvasok angolul, hogy a nő-férfi és a hetero kapcsolat kioffolódik már a magyar nyelvemből is, ugyanis ott lassan tabu mást írni, mint S/O.
Úgyhogy egálban nem működik a szociális részem, megfelelési kényszeres vagyok, a volt terapeutám szerint mártírkodom és Isten-komplexusom van, azaz azt hiszem tudom mások gondolatait, pedig nincs is honnan. Amúgy ő szakította meg velem a kapcsolatot, mert nem mozgatta meg, amit mondtam és pénzért is csak igazán betegeket kezel inkább. Részben igazat adtam neki, részben ilyen ember ne is kezeljen betegeket sem szerintem. A mostani terapeutám mindenre reagál, bármekkora baromság is. És volt hogy helyettem tolt le embereket, hogy érezzem, milyen helyén kezelni azt, aki nem érdemli meg, hogy foglalkozzak vele. Mintha indirekt asszertivitást akart volna tanítani. Zseninek tartom amúgy. :) Nélküle lehet nem gondolkodnék azon sem, hogy lehetne jobb a barátságunk a barátnőmmel. Mert keveset gondolkodtam azon, hogy mennyire vagyok hibás és mi az, amiben nem én vagyok a hibás.
Hogy a férfiak a munkahelyemen házasok, de szexisták, az nem az én hibám, viszont le lehet őket magasról.... persze így párt sem lehet találni, de ha igényem van, akkor muszáj lesz emberek közé mennem és soha senki semmilyen más tanácsot nem tudott adni erre.
Meg persze azt, hogy szexelni kell. De akárkivel azt sem lehet, ha nem érdekelne, akkor nem lennék szűz. Viszont szűz nő annyira sem kell egy pasinak, mert ha szexelni akar, talál jó szexpartnert is. Szóval Tinder offos.
válasza:Hűha! Olvasom a válaszod, de értelmezni nemigen tudom, talán e hajnali óra miatt :D Javaslom akkor másféle mód építsd be az életedbe a mozgást, ha már a szex nm játszik. Sétálj, kezdj el sportolni! Ezeket lehet társaságban, klubokban, de a lényeg a közösségi része lenne. Mellesleg bizonyítottan jó hatása van a mozgásnak.
Túl sokat agyalsz, talán nagyok is az elvárásaid, ezért sem vesznek talán észre a pasik. Ereszkedj egy kicsit lejjebb, s ha már a talajon járkálsz, észrevehetsz olyat is, aki eddig próbálkozott volna, de Te észre sem vetted. Olyannak tűnsz akinek van agya, ezért gondolom azt, hogy hajlamos vagy túlhasználni :D
2-es voltam, s még egyszer, mielőbbi gyógyulást a depresszióból! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!