Ezután a pont után mi van? Hogyan tovább?

Nyilván sok ember kiég és vagy megvilágosodik élete folyamán. Szerintem meglehetősen kevesen azért. Vagy csak mindenki szimulál, színlel? Eljátssza a társadalmi szerepet és ennyi?

Én is kiégtem. Összeomlottam idegileg. Depresszió, apátia. Idegösszeomlás. Most már a minden mindegy fázisban vagyok. Alig maradt erőm küzdeni. És nincs is miért. Főleg, hogy látom és értem mi megy ebben az országban.

Azt látom: sokan nyomorognak, rohad szét minden. Az oktatás, az egészségügy stb. Minden omlik szét. A társadalmi kohézió nagyon gyenge. Nincs szociális védőháló. Az emberek befásultak.

Semmi értelmét nem látom az életnek. Se itthon, Magyarországon se Külföldön. Annyi, hogy ott talán jobban lehetne élni mint itt. Anyagilag és lelkileg. (Gonosz buta emberke mindenhol vannak, de azért mégis...)

Mi van ezután a ponton túl? Szinte büntetés felkelnem, minden reggel. Büntetésnek érzem az életet. Nyilván nem akarok meghalni, csak ennek az egésznek nem látom értelmét. Lehet hogy az írásomból nem jön át, de nagyon magam alatt vagyok.