Normális, hogy közel harminchoz azt érzem elment életem fele és semmit nem értem el? Semmi sem sikerült és megöregedtem?

Nem normális. De nem vagy egyedül.

Én is ugyanezt érzem, habár vannak eredményeim, valahogy mégis úgy érzem, hogy semmi jelentőset nem tettem és totál elrontottam az egészet.

Normális. Mármint mi az, hogy normális? Sokan éreznek hozzád hasonlóan 30-40-50 körül (ki mikor). Ha ezt veszed alapul, akkor igen, nem vagy különböző! Kvázi, Te is normális vagy! :) A "semmi sem sikerült" is szerintem csak nézőpont kérdése. Uszkve félig tele, félig üres pohár esete.

Azt magyarázzátok már el lszi., akik így éreztek, hogy mi olyan nagy dolgot tűztök ki ilyenkor, amire hajtotok? Esetleg tettetek is érte, de mégsem értétek el? Piramist szeretnétek építeni, mert az valóban több ezer évig fennmarad? Vagy fel akartok találni valami nem ismert quantumfizikai összefüggést? Esetleg az elsők szeretnétek lenni a Merkúron, vagy felfedezni egy földrészt, amit rólatok neveznek majd el? És ettől mennyivel lesz jobb az életetek? Mennyivel érzitek majd magatokat jobban, ha eléritek, hogy a nevetekre 10, 100 vagy 1000 év múlva is emlékeznek majd?

Kedves Kérdező!

Az 1970-es évek elején jelent meg egy tanulmány az akkor még "piszkos kapitalista" irodalomban, miszerint:

20-30 éves kor között van az "útkeresés", igazi pályaválasztás,

30-40 éves kor között "bedolgozod" magad a szakmába,

40-50 éves kor között vagy a legeredményesebb, legsikeresebb,

50-60 éves kor között már rutinból is ellátod a feladataidat.

Korod miatt akár még miniszterelnök is lehetsz, nem maradtál le semmiről...

NEM!

(Még nem...)