Hogy tudtad elérni, hogy ne légy olyan magányos, ne fájjon az egyedüllét?

Rendben van az önbecsülésem és szeretem magamat. Innentől kezdve bárhol bármi jöhet

Hozzászoktam és elfogadtam.Bár még mindig a nyavajás depresszióm legmélyén vagyok,legalább nem búslakodom amiatt hogy egyedül vagyok:D

Belefásultam, úgy sacc 24-25 éves koromig bántott igazán a dolog, aztán valahogy amgától egyre kevésbé, most 30 évesen meg kb már alig jut eszembe ezen godnolkodni, hogy agglegény maradok.

Lekötöm magam.

Kerestem egy társat és helyesen döntöttem

Annyi fájdalmat okoztak az emberek, hogy már a hátam közepére sem kívánom őket, kölcsönösen elkerüljük egymást. Ha nagyon beszélgetnékem van feljövök ilyen fórumokra osztani az észt (ami nincs), mivel ha idegenek csesztetnek, az nem hat meg.

Igyekszem hasznosan és értelmesen tölteni az időmet. Ha vki egyedül van, az nem azt jelenti, hogy egész nap fekszik és bömböl. Egyedül is kiválóan lehet tanulni, sportolni, kirándulni, vagy izgalmas filmeket nézni. És ismerkedni is könnyebb. Mindenki jobban szeret derűs, kellemes emberek társaságában lenni, mint megkeseredett, vég nélkül panaszkodókkal.

Kikapcsoltam az érzelmeimet a másik felé, nem érdekelnek az emberek, mással lekötöm magamat.