Aki kamaszkorában "csúnya" volt, és csak felnőttként lett szép és vonzó, át tudott állni az agya a másfajta gondolkodásra?

Igazából csak azért írom ki ezt a kérdést, hogy van-e valaki hasonló cipőben.

Kamaszkoromban sokat csúfoltak, semmi önbizalmam nem volt soha. A szüleimtől és rokonoktól is megkaptam mindig, hogy nem vagyok szép. Egyáltalán nem is volt kamaszkorom. A többi lány bulizott, pasizott, én meg otthon ültem.

Kb. a huszas éveim közepén kezdtem megszépülni, és az utóbbi pár évben ez odáig ment, hogy a férfiak reakciói teljesen megdöbbentenek. Rengetegen udvarolnak, úton-útfélen flörtölnek velem, megbámulnak, rámírnak fészen. Kb mintha kirívó vagy szexi ruhákat viselknék, de teljesen szolidan szoktam öltözködni. A nőktől is rengeteg bókot kapok.

A baj az, hogy baromi magányos vagyok. Barátaim már nincsenek, mert mindegyik éli a saját életét. A családom ma is ugyanúgy tekint rám, mint mikor gyerek voltam. A korombeli pasik nagyrésze családos vagy párja van, így az ismerkedés se megy, de eleve fogalmam sincs, milyen társaságba járhatnék vagy hogyan találkozhatnék koromnak megfelelő emberekkel.

Szorongással voltam többször pszichológusnál, de nem segített. Jártam egyetemekre, tanfolyamokra, de ott se sikerült senkit találnom, akivel mélyebb ismeretséget tudtam volna kötni.