Jogosan érzek így?

Én tudom mi kéne.

Naponta vagy húsz ember ír ki nagyjából ugyanerről szóló kérdést. Csak egymásra kéne találnátok, azáltal hogy elolvassátok mennyire hasonlókat írtok. Aztán mehetne a duma és voila. Mindenkinek lenénenk barátai. Nem itt sírna mindenki szája, hogy senkinek nem kellenek. Ahhoz hogy legyenek emberi kapcsolatai az embernek, azért tenni kell!! Ez a kulcs. Nem a sült galambot várni, hogy a szátokba röpül.

Hajrá! Keresd vissza a kérdéseket, aztán írj a hozzád hasonlóknak!

Járj el olyan rendezvènyekre ami valamelyest èrdekel ,ès ott beszèlgess.

Az a baj az online világ ilyen buborèk világ amiből nehèz kijönni.

Inkább zenèszeket keress mint gamingosokkal haverkodj

,csinálj alapíts valami bandát vagy ilyesmi.

Nem úgy születik senki hogy mindenhez èrt. Kezdj bele valamibe. Akkor van beszèd tèmád is.

"Csak egymásra kéne találnátok, azáltal hogy elolvassátok mennyire hasonlókat írtok. Aztán mehetne a duma és voila. Mindenkinek lenénenk barátai. Nem itt sírna mindenki szája, hogy senkinek nem kellenek."

Te úgy alkotsz véleményt, hogy ebbe egyáltalán nincs rálátásod. Bele sem gondolsz abba, hogy azzal egy magányos ember nincs kisegítve, ha online beszélgethet egy másik magányos emberrel, aki a világ túlsó végén lakik. Én régebben rengeteg emberrel beszéltem Discordon, de végül nem lett belőle semmi, az ilyen ismeretségek gyorsan elkopnak. Akartunk találkozót leszervezni, de abból sem lett senki. Online nem lehet ismerkedni, itt hiába vagyunk ötvenen magányosak, ha egyik ember sem él a másik közelében. Egyébként az ismerkedés kategóriában itt is ráírtam már több emberre, akikkel egy helyen élünk, azok meg b*sztak válaszolni. Egy 40 feletti nő volt, akivel egy településen élünk, és válaszolt, de én egy 20 éves férfi vagyok... Barátnak nem túl ideális egy nálam 20 évvel idősebb nő. A valóság nem úgy működik, ahogy te azt az agyacskában elképzeled. Elhalucinálgatsz valami ideális szituációt, utána jön a hatalmas felismerés, hogy szólítgass meg random idegeneket, és írj rájuk a neten, mert ez működik. Ja, a képzeletedben lehet, hogy működik, de az senkit nem érdekel.

Teljesen átérzem a helyzetedet, néha engem is demotivál ez. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy lehetne rosszabb is, és hogy vannak emberek, akik meg az én életemet irigylik.

Ha van kedved, beszélhetünk, hátha kijövünk egymással!

En azt latom, h sok a panasz de keves a valos cselekvés.

Jobb a kenyelem az otthoni komfort.

Kapjatok osszemagatokat, es probaljatok tenni ellene.

Kívánj nekik sok jót, örülj a sikerüknek!

Te pedig cselekedj jól, amennyire csak tudsz!

Hidd el, eljöhet még a te időd is.

Fel a fejjel!

Egyébként a világ persze bizonyos dolgokat illetően tényleg igazságtalan. Nyilván nem azzal van a gond, hogy valakinek van. Hanem, hogy valakinek meg nincs. Pedig ugyanolyan ember és ugyanúgy neki is szüksége lenne arra, amije nincs.

De bízz! És élj tovább; gondolkodj, sétálj, stb.

És mint írtam, törekedj a jóra!

És olvass Jézus Krisztusról a Bibliában!