Más is van, akinek az egész gyerekkora szomorú, és magányos volt?

Én. Már 6 évesen is felmerült bennem hogy minek születtem meg. Miért nem küldenek "árvaházba" vagy valami (ne köteledjetek, szappanoperákon nőttem fel mert hozzám se szóltak otthon, onnan voltak ilyen ötleteim 😂😅)

Látványosan nem szerettek. Suliban is kiközösítettek. A többi kiközösített addig haverkodott velem amíg elmondtam magamról valamit, majd ezzel az infóval próbáltak bevágódni a menő gyerekeknél. Az egyik "barátnőmet" Patkánynak becézték emiatt.

Gimiben szintén kiközösítés. Akkor emonak tituláltak, amiatt gyűlöltek.

Jelen!

Egy igazi suttyó apa mellett, meg egy meghunyászkodó anya mellett nevelkedtem. A suliba valamiért folyton piszkáltak. Csendes voltam, mert otthon szépen leépítették az önbizalmam, így céltáblája voltam a sok hülyének. Pár barátnak hitt egyén volt, akik azonnal ghostingoltak suli után.

Ahogy az egyes is írja, a fantázia világomba menekültem. Fórumos es chat alapú fantazi játékokba, könyvekbe, filmekbe. Ez a műfaj most is meghatározza az alap erdeklődési köröm.

Szintén jelen.

Diagnosztizálatlan spektrumzavar, diszlexia, ekcéma, asztma, elhibázott gyógyszerezés miatt haspuffadásból kövérség, rossz kondíció, rossz test, nevelési hibák, bullying, védelmi zavar, beilleszkedési zavar. Egészen középiskoláig. Majd onnan hosszú-hosszú évek alatt huszonéves koromig kupálódtam ki. 22 kiló fogyása után munkanélküliként TV előtti chips-ezéssel visszahíztam a felét, de 2 évvel ezelőtt 34 évesen új étrenddel még jobban lefogytam és kikupálódtam teljesen. Viszont az adatok ellenére a haspuffadásom már soha nem tűnik el teljesen és meg kellett tanulnom ezzel együtt élve önbizalmat.

4+

Viszont anyum a diszlexia ellen olyan rendkívüli módon harcolt velem, hogy a helyesírást tökélyre fejlesztettem és hobbiból könyvkritikus lettem. :-) Két szakmához üzleti nyelvtant kétszer tanultam. Középiskolában ezért kitüntetést kaptam.

Ja sajnos

Lehetett volna jobb is

A rossz gyermekkor nem okoz depressziót.

Sok embernek van rossz gyerekkora, mégis folyton mondják hogy " keménynek kell lenni, és a rossz dolgok csak erőssé teszik az embert."

Szóval nem ...

A depresszió csakis a génekért felelősek. Depressziós tudatállapotot előnyben részesítő ember lesz csak depressziós.

Aki folyton pörög és pörög, az nem tud azzá válni.

Aki feladja a pörgést, és nem pörgős személyiség ... azok válnak depresszióssá.

A gének sokat számítanak.

Huh, tényleg őszinte szívemből együtt érzek azokkal akiknek nehéz gyermekkoruk volt, szemétláda, bántalmazó szülőkkel. Nem könnyű megrendülés nélkül olvasni némely sor(s)okat.

Ami engem illet szép gyermekkorom volt, szüleim nagyon szerették egymást, egy rossz szó nem hangzott el köztük soha, és egyéb módon sem volt köztük konfliktus.(Pl fojtott csend, olyanok, amiket megérez a gyerek.)

Aztán 8 éves koromban egyik pillanatról a másikra beütött a krack. Apám egyik este redőny húzás közben agyvérzést kapott és összeesett.Mentok gyorsan jöttek, a kórházban gépekre tették.Meg 3 napig élt. 39 éves volt.Anyukam teljesen összetört érthető módon. Egyetlen szerelme volt.Aztan egyedül felnevelt hármunkat. Az Isten áldja meg érte, egy fantasztikus ember, idén fogja tölteni a 82-öt.

Hasonló vagyok inkább képzeletben éltem, filmek sorozatok nagyjàból innen merìtettem "barátokat".

Mondhatni nehéz gyermekkorom volt, nem szülők neveltek de ismertem őket. Sokszor azt éreztem kivülàlló vagyok a családban is. Erre rà jött hogy voltak rokonok akik intézetbe akartak adni inkàbb és haragudtak mert nem úgy alakult kb azért mert élek. Biztos vannak rosszabb sztorik tudnàm folytatni a sajátom de most nem érzek késztetést ìgy 30 évesen kezdek élni kicsit. Lett 1 baratom szóval nekem most van az eslő időszakom....

Első étterem, első bowling, első kocsma, első ölelés, első túrázàs,első koncert.