Más is van, akinek az egész gyerekkora szomorú, és magányos volt?

Szar gyerekkorom volt. Apámtól rettegtem, pisilni sem lehetett ha vele voltam. Nem volt pénzük, foltozott ruhákban, kinőtt cipőben jártam, sokszor voltam éhes. Az osztályban sokan piszkáltak. De szerencsére tartottam keményen magamat. Iskoláig nem barátkozhattam senkivel mert nem mehettem sehova, de utána mindig akadt 1-2 igazi cimbora.

De kiskoromban a háziállatokkal szocializálódtam és a mai napig jobban tudok állatokkal "kommunikálni" mint emberekkel.

Jártam pszichológushoz is, saját pénzből, voltam alkoholista, nagyon fura alak vagyok, de aki igazán megismer az nagyon megszeret. Kevés ilyen van.

Szerencsére 30 felé találtam magamnak párt is, akivel nagyon jól elvagyunk. Sőt, egyik munkahelyemen meg is kedveltek.

Rengeteget kellett és kell küzdjek az elcseszett gyerekkorom miatt.

Itt a hasznos valaszokat is lepontozzak

Sok gyoker

Teljesen felelsleges a pontrendszer szart se ér