Párkapcsolat nélkül ti sem várnátok az önálló életet és kilátástalannak éreznétek a jövőt?

Hát gondolom akkor nem lenne sürgős, de személy szerint eddigre mindenképp külön költöztem volna.

Viszont ne az alapján döntsd el mit csinálsz, hogy mások hogy csinálják. Ha nem akarsz elköltözni, nem kell elköltöznöd.

hasonló helyzetben vagyok abból a szempontból, hogy én is csak szüleimmel beszélgetek (telefonon). párkapcsolatom nincs és nem is vágyom rá, és egy épkézláb barátságot sem tudok felmutatni, bár ezutóbbi hiányzik nagyon. annyi, hogy én már külön élek, viszont nem érzem sokkal magányosabbnak magam, mint amikor szüleimmel éltem. telefonon aktívan, rendszeresen tudunk beszélgetni

az élet kilátástalansága szerintem nem attól függ, hogy otthon élsz-e, vagy sem. az ilyesmi elsősorban agyban dől el (nem okoskodni próbálok: én is kilátástalannak érzem az enyémet), másodsorban pedig ebben a korban már alapvetően a vérszerinti családtól független emberek határozzák meg (párkapcsolat, barátok, gyerekek, munkahelyi légkör stb) Ezek megléte vagy hiánya független attól, hogy otthon élsz vagy sem.

ha van kedved beszélgetni, barátkozni, írj!33f

El. Mondjuk nekem katasztrófa volt az otthoni légkör, inkább mentem volna a híd alá, mint hozzájuk, de mindegy. Egy idő után meg kell tanulni önállósodni. Most alakíts ki kapcsolatokat, mert szüleid egyszer meghalnak és ott leszel 50-60 évesen és tényleg senkihez nem szólhatsz majd. Mert úgy látom téged ez zavar. Engem nem zavarna, de neked sarkalatos pont.

Menj el önkénteskedni valahova, vagy lepj be klubbolba. Ezen helyeken mindig tárt karokkal várják az embereket.