Magányos, magadnak való ember vagy?

Question

Válaszadó #5 · Accepted Answer

Igen.

Válaszadó #1 · Answer

Jaja

Válaszadó #2 · Answer

Magamnak való általában igen, de magányos nem :D

Válaszadó #3 · Answer

Magamnak való igen.
Magányos nem.

Válaszadó #4 · Answer

Az utóbbi években azzá idomultam sajnos, ezáltal jelenleg igen. Ez nem feltétlen jó. Igyekszem is tenni ellene, de kevés a lehetőség sajnos: nehéz megtalálni a megfelelő embereket, "nem megfelelőekből" meg hatalmas túlkínálat van újabban, de kivétel nélkül ráb*szok amikor lehetőséget adok annak, hogy olyasvalakivel ismerjük meg egymást közelebbről, akit nem gondolnék ahhoz megfelelőnek. Szeretek esélyt adni az esetleges lehetőségeknek amivel minden érintett jól jár, de rend szerint az lesz a vége, hogy magamnak hatalmas kárt okozok a másik fél előnyére, és végül még át is b*szik (:

Nem szeretnék besavanyodni, és belefásulni a szürke mindennapokba, ezért nyitott vagyok az új kapcsolatokra -és lehetőségekre, de a sokadszori pofáraesés után már sokkal nehezebben bocsátkozok ilyen dolgokba, sokkal távolságtartóbb lettem, a kezdeményezéstől pedig már kifejezetten elzárkózom.

Válaszadó #6 · Answer

Igen, de jó így.

Válaszadó #7 · Answer

Magamnak való ember vagyok, de nem szenvedek miatta. Feltalálom magam.

Válaszadó #8 · Answer

A magányos és a magának való az két teljesen más kategória.
A magányos szeretne kapcsolatokat, csak valami miatt nem sikerül kapcsolódni másokhoz.
A magának való ezzel szemben nagyszerűen érzi magát a saját maga társaságában.

Válaszadó #9 · Answer

Régen volt, hogy rosszul éreztem magamat magányosan, mostmár nincs ilyen. Nem akarok bármi áron kapcsolódni emberekhez. Jó, ha van 1-2 barát, de az egyedül töltött időt is kihasználom, magamra szánom.

Válaszadó #10 · Answer

A többi számomra olyanok, mint a só. Megvagyok nélküle/nélkülük, nem létszükséglet. Optimális mértékben kellemes ízű lesz tőle az étel, viszont ha a többi ember sok számomra, az olyan, mintha szarrásóznád az ételt. A végeredmény: ehetetlen lesz.

Válaszadó #11 · Answer

A többi ember számomra olyanok, mint a só. Megvagyok nélküle/nélkülük, nem létszükséglet. Optimális mértékben kellemes ízű lesz tőle az étel, viszont ha a többi ember sok számomra, az olyan, mintha szarrásóznád az ételt. A végeredmény: ehetetlen lesz.

Magányos, magadnak való ember vagy?

Kapcsolódó kérdések: