Hogyan lehet elfogadni a magányt?

Sokan körülvesznek, de nagyon kevés emberrel érzem jól magamat. Nehezen oldódom fel, nehezen ismerkedem; ennek oka az, hogy túlzottan eltérő az érdeklődési köröm, mint az átlagos korombelieknek. Önzőség nélkül, értelmes vagyok, szeretek olvasni, mondanivalóval rendelkező filmeket nézni; túlzottan is érzékeny és ragaszkodó vagyok. Vagyis, ha valakivel jóban leszek, akkor nagyon könnyen el tudom fogadni, mint jó barát, ám ő leggyakrabban nem így gondolja, s ilyenkor én szenvedek... Nagyon sokan szeretnek, éppen azért, mert önmagamat adom, s nem akarok megfelelni az íratlan szabályoknak, ám mindenkinél csak második, harmadik, negyedik stb. vagyok, senki nem ragaszkodik úgy hozzám, hogy kettesben elmenjünk valahová, márpedig én nem nagyon szeretek több emberrel lenni, mert akkor már kitaszítva érzem magam ( a fent említettek miatt). Tudom, ez már bizony önzőség, de oly sokakat látok kettesben (nem párokat), akkor nekem miért nem lehet valaki, akivel hétköznapi és nem hétköznapi dolgokat tehetnék...

S persze, lányt mint szerelmet is keresem, bár azt nem ezen az oldalon akarom megtalálni.

Kérem hagyjuk a b*zizást, s csak olyanok írjanak, akiknek vannak érzései s a mondataiból esetleg profitálni is tudnék..

Ha valaki magára ismer, írhatna bizony levelet is

20- f

Tudom, hogy ez nem a legjobb hely ismerkedni, de már nincs más ötletem... gondoltam kipróbálom, hátha elérek valamit! :- )