Valami recept unalmasság ellen?

Sokat vagyok egyedül itthon, egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal. Állandóan csak filmeket, sorozatokat nézek. Amit régen imádtam, szerettem nem érdekel. Amióta az eszemet tudom festékek és az ecsetek volt a szerelmeim, de most szakítottunk, bedobtam őket a sarokba. Nem tudom mit tehetnék... Rájuk nézek és szinte elsírom magam, de már nem megy a rajzolás. A barátaimmal elcsesztem mindent, szinte senki sem kíváncsi rám. Nem tudom és nem is akarom helyrehozni, mert tudom hogy az a személy nem én voltam csak az akit ők akartak látni. Persze vannak most is barátaim, de ők messze laknak tőlem, ritkán találkozunk. Nekik megvan a saját életük otthon, nekem nincs. Tudom hogy nyitottabbnak kellene lennem meg hasonlók, de csak úgy egyedül nem mehetek oda emberekhez: Hello, Rózsi vagyok és krvára unalmas, megiszunk valamit? Az osztályunk nem egy nagy szám,osztálytársaim nem szeretnek engem, nem kíváncsiak rám (egy-két ember kivételével). Utálom a hétvégéket, tudom mások a hétfővel vannak így. Én kimondottan szeretem őket, legalább van mit csinálni még ha ez nem is a világ legszórakoztatóbb dolga. Elegem van, hogy úgy teszek mintha minden rendben lenne, és közben meg úgy érzem elpazarolom az időm. Ezeknek az éveimnek nem a "legszebbnek", "felejtetlennek" kellene lennie? Szóval valami tuti recept, hogy ne érezzem úgy magam mint akinek már nincs esélye semmihez? Ja és tudom, hogy ezek nem is igazi problémák, ennél csak rosszabb lesz és nincs is miért rinyálnom... Emiatt kicsit bűntudatom is van, és elég önzőnek érzem magam általában. De ma este különösen rossz a hangulatom.