Ha nem tud senki segíteni, mit tegyek?
Kishitű is vagyok, döntésképtelen is (amiben döntöttem, ráadásul mind rossz vagy legalábbis félig rossz döntés volt), melankóliára hajlamos is.
Emberileg is sok hiányosságom van. Kevés empátia; én vagyok a folyton minden hülyeségről beszélő, amik senkit se érdekelnek; fura érdeklődési körök, elvont nézetek.
Két dologban kellene nagy segítség.
Egyrészt folyamatosan próbálok változni: ha nem is tudom megállni, hogy dumáljak, legalább próbálok érdekesebb dolgokról; próbálok másokat meghallgatni, próbálok odafigyelni rájuk, hogy közben ne csak a saját sirámaimon gondolkozzak. Próbálok több önbizalmat szerezni, a sikereimnek örülni. Próbálok kevésbé idegeskedni azon, ami régen kiborított.
Azonban mindenki észreveszi a hibáimat. Közlik, hogy rosszul csinálom. Közben szerintem régen rosszul csináltam, mostmár csak fele olyan rosszul. Nem, nem, még mindig rosszul csinálom, csak nem veszem észre (???) .
Én baromira úgy érzem, hogy sokat küzdök, és fejlődök is. Habár hosszú út van még hátra a küzdelemben, és azt is tudom, hogy tökéletes nem is leszek, sőt, átlagos se, csak elviselhető.
De olyan jó lenne, ha a sok leugatás (akár jó, akár rossz indulattal) mellett olyat is kapnék, hogy: "már valóban sokat fejlődtél. csak így tovább, ha fejlődsz, és csökkented a rossz szokást/hozzáállást, jobb ember leszel, mindenkinek jobb lesz". Ez egyben motiválna és vigasztalna is.
De olyan szinten csak negatívat kapok, hogy családtag közli is időről időre, hogy én nem is küzdök, ne mondjam, hogy küzdök...
Másrészt a döntésképtelenségem és a negatívumom...
Például van egy dolog, amivel lehet elrontottam az életemet (karrier, későbbi munka szempontjából).
A barátok ugyan tényleg aranyosak, meghallgatnak. De csak sablonokkal tudnak válaszolni.
A család az, amely szerintem ismer eléggé ahhoz, hogy konkrét javaslatokat adjon, és olyan érveket keressen, amelyek motiválnak és elindítanak (ha a döntésekről van szó), vagy valamennyire megnyugtatnak (ha a melankóliáról).
Ehhez képest van, akitől vagy a sablonokat, vagy leordítást kapok.
A másik fele pedig kiröhög, ironizál, kigúnyol. Már megint bajom van, már megint a szokásos lemez (azt nem veszi észre, hogy még egyszer se beszéltük rendesen végig a dolgot, azért kell a lemezt újra és újra beraknom). Nem lehet érveket használni, érveket kérni, vagy ha olyan érvet mond, amit már magamban átrágtam és megcáfoltam, arra nem lehet rákontrázni, mert akkor már csűröm csavarom, semmit nem fogadok el stb...
Szóval habár van kihez beszélni, valahol mégis magányos vagyok... Semmi pozitívat nem hallok magamról, csak negatívat... És főleg azt a negatívat, amelyen épp dolgozom.
A döntésképtelenségről meg... miért ilyen igazságtalan az élet, hogy pont aki totál döntésképtelen, az nem kap KONKRÉT segítséget?
válasza:Kedves Idegen!
Hasonló cipőben járok,ezért sok időm volt gondolkozni a megoldáson. Mivel egyik hetemről elmondhatom hogy kész téboly volt és az önbecsülésem a béka segge alatt ezért elhatároztam hogy ez így nem mehet tovább,ha egyedül nem megy akkor segítséghez fordulok.Viszont próbáltam olyan megoldást keresni amelynél nem a másik mondjam el nekem hogy mit tegyek hanem támpontot ad valamint segít fejleszteni az önismeretemet aminek segítségével meg tudom oldalni a problémáimat.Mert úgye a probléma gyökerét kell megtalálni,itt ha jól gondolom a te esetedben is az önértékelési probléma.Viszont ha még magadat sem becsülöd akkor teljes mértékben nyitott vagy a külvilág felől érkező impulzusokra,tehát elhiszed amit mások mondanak rólad,ez abban mutatkozik meg hogy bánt amit mondanak.Az pedig hogy úgy érzed nem mindig megy könnyen hogy odafigyelj másokra valószínűleg abból adódik hogy túlságosan lefoglalnak a belső vívódásaid (ami természetes jelen esetben) és nem tudsz annyira odafigyelni a másikra.Ez nálam is így van és szokott is lenni miatta lelkiismeret furdalásom.Viszont ez nem jelenti azt hogy nem vagy empatikus,mert ha ezek a dolgok gyötörnek akkor az azt jelenti hogy te szeretnél odafigyelni másokra.Valószínűleg te is egy nagyon érzékeny alkat vagy és mint írtad "fura érdeklődési körök"-kel rendelkezel,ami arra utal hogy akár művészi hajlammal is rendelkezhetsz,bár ahhoz hogy ki tudjál bontakozni mindenképp rendbe kell tenned az önértékelésed.Nálam is folyamatban van,bejelentkeztem az elején említett terápiára ( www.keletesnyugat.hu ) de kutakodhatsz is,hátha találsz valamit ami közelebb áll hozzád (akár mozgásforma vagy csoportos beszélgetés). Sikereket kívánok az önismeretben,remélem mindketten megtaláljuk a lelki békénket vagy legalább a közelébe vezető utat.
Köszönöm a válaszokat!
Első!
Én is jeleket keresek, de az a gond, hogy mindkét út mellett szólnak jelek. De komolyan. Illetve nem tudom, mi az, ami jel, és mi az, amibe belemagyarázom, hogy jel.
Második!
Van bennem művészi hajlam. Ugyanakkor nem érdekelnek a művészetek, a kultúra se.
Csak régen gyorsabban fejlődtem rajzban, mint más, ill szerintem elvont vagyok. Most talán rátaláltam a számomra megfelelő hobbira, ami a fotózás. Szeretek egyedül sétálgatni, és ha megvan a téma, onnantól csak egy kattintás, nem igényel türelmet.
Ne érdekeljen mások véleménye.Pont azért vagy Te,hogy megszabd saját magadnak a dolgok menetét.Ha problémájuk van veled az nem a te problémád,hanem az övéké mivel igazából őket zavarja az,hogy nem úgy csinálod ahogy kéne.Akkor válik a te problémáddá mások problémája amikor közlik veled.Akkor elkezdesz stresszelni rajta,hogy "úristen hülye vagyok..."stb.Mindenki megtalálja az igaz barátját az életben csak ne légy naiv,ne engedj közel magadhoz minden második barmot aki ki akarja használni a kedvességed.
Ha meg azt mondod folyton,hogy döntésképtelen vagy előbb utóbb el is hiszed,hogy az vagy , sőt tudod mivel ezt már elkönyvelted magadban.Elég nehéz,de próbálj meg pozitívan hozzá állni a dolgokhoz.Ha az élet kicseszett veled ,mutasd fel a középső ujjad és mond azt,hogy megtudod csinálni.Ne várj másoktól segítséget csak magadtól.Én megpróbáltam valamiféle segítséget nyújtani,de az első falat neked kell áttörnöd.
Kétféleképpen döntök.
Egyik eset, mikor az első tetszik meg, amivel találkozom. Utána már nem is gondolom végig rendesen, amellett döntök.
Így választottam szakot is, és emiatt csalódások során mentem át, eléggé fájdalmas ez az egész.
Másik eset, mikor végiggondolom, mérlegelek, meggondoltan próbálok dönteni. De ekkor már annyira összezavarom magam, hogy másnak kell kimondania a végső szót / vagy nem bírok dönteni, és így "kényszerből" marad, ami eddig volt.
Olyan még nem fordult elő, hogy kicsit mérlegeltem volna, majd ami pozitívan jött ki ebből, amellett döntöttem volna.
Köszönöm!
Én se érzem magam jó helyen.
Amúgy nem is ebbe a korba való vagyok - ahogy volt osztálytársaim egy-két emberre, asszem rám is fogalmazták, rossz korban születtem /nem sért, sőt, igazuk van/ -, ezen felül is szerintem furcsa vagyok. Ez a szó is jut eszébe a legtöbb embernek.
Úgyhogy alapvetően nehéz.
Amúgy valahogy a nyelvemen se beszélnek az emberek. Ezt viszont nem értem, így amúgy szerintem változtatni se tudok. Például amit segélykiáltásnak szánok, azt más lenézésnek érzi, vagy amit csak megjegyzésnek szánok, azt érzi lenézésnek.
Állítólag kicsinek érzik magukat mellettem az emberek, mert nekem sikerül ez-az. De én is őrült picinek érzem magam, mert őrült sokat kell küzdenem azokért a sikerekért, és sokszor nem is akkora sikerek, mint látszik; és mikor látják, hogy küzdök, lerombolnak, hogy ne küzdjek, mert "élni kellene", "most vagyok fiatal", beteg leszek, stresszes leszek.
Így állítólag kölcsönös kicsinek érzés van, ha emberek között vagyok. Legalábbis sokaknál.
Azt egyenesen nem értem, hogy mikor látják, hogy XY-t máshogy csinálok (kezdve a cipőkötéstől folytatva az egész nagy, nagyobb dolgokig), azonnal szólnak, hogy ez így nem lesz jó, ezért, azért. Ha a húsz ilyen alkalomból kétszer megsértődök, akkor érzékeny vagyok...
Bezzeg én egyszer-kétszer, finoman teszek ilyen megjegyzéseket (hogy a másik szerintem mit csinál rosszabbul), akkor már milyen bunkó vagyok, hogy képzelem stb...
Akkor a döntések...
Nem tudom, mikorra érik meg bennem, hogy mi szeretnék lenni, milyen szakon szeretnék diplomát szerezni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!