Érezted már rémégesen magányosnak magad, mégis álhatatlanul hittél abban, hogy ennek valahogy vége lehet?

Azt hiszem, igen.

Én is különlegesnek érzem magam, egyéni gondolatokkal.

És ugyanakkor magányosnak is, bár vannak barátaim.

Az egyetlen dolog az életemben, amiben biztos vagyok az a családom.

Talán egyszer megtalál a szerelem is...

De ez most lényegtelen.

Te az élet értelmét keresed, azt, hogy mi tévő légy, mivel foglalkozz, melyik útra lépj..

Azt mondom, élj a pillanatoknak, a mának és hagyd hogy sodorjon az élet.. :)

Legfőbbként soha, de SOHA ne add fel!

És nem muszáj mindenkinél jobbnak lenned, csak annyit kell tenned, hogy magadnak megfelelj. Legyél még magadnál is jobb. Csupán ennyi... és akkor boldog leszel :)

14/L

Pont ugyanez szokott az én fejemben is járni kérdező, viszont én már most tudom hogy SOHA nem fogom feladni mert ha feladom ugyanolyan boldogtalan és középszerű élet vár rám mint a szüleimre.

Bár még nem tudom mit is akarok elérni pontosan az életben de hiszem és tudom hogy sokkal nagyobb és jelentősebb dolgokra vagyok képes mint holmi hambikészítés egy gyorskajáldában nárcisztikus b@rmok vezetése alatt (jelenleg ezzel foglalkozom - külföldön - de gyűjtöm a pénzt ezerrel mert bármilyen célt is fogok majd kitűzni pénz fog kelleni hozzá).

És még valami: számomra nem az a kérdés hogy végigdolgozom e az életemet (én 50 év múlva már aligha fogok nyugdíjat kapni - nemcsak Magyarországon viszik fel a korhatárt) hanem az hogy milyen célért: hogy másoknak akarjak megfelelni vagy magamnak. Mert ha tényleg el akarod érni amit szeretnél akkor dolgoznod kell érte keményen, olyan szinten és mennyiségben ami mindenki másnak szokatlan.

http://www.youtube.com/watch?v=SuuXWIrpnOo

Hidd el tudja miről beszél, ha nem hiszed nézd meg honnan indult, hova jutott és hogyan:

http://www.youtube.com/watch?v=fBaNvEgaYuI