Engem miért nem érdekel, hogy nincs, meg nem is volt még barátom? 23 éves vagyok.

Engem nem is foglalkoztat ez a téma, pedig 20 éves fiú vagyok. Nem volt még barátnőm, csak egyszer-kétszer próbálkoztam, de nem lett belőlük semmi.

Első! Férfi??? Ez furcsán hangzik 20 évesen.

Szia!

Én is ilyen helyzetben vagyok mint Te. 23 éves vagyok, vagyis leszek kb. 2 hónap múlva, és még sosem volt párkapcsolatom.

Persze viszonzatlanul voltam már halálosan szerelmes, az illető tudta is, de nem kellettem neki, ahogy másnak sem.

Egyébként ez nekem is erőltetett, hogy na most "ma este azért megyek valahova, mert össze kell jönnöm valakivel", én nem így indulok neki.

Bár az is igaz, hogy én viszonylag sok helyre járok (nem feltétlen bulira gondolok most) van, hogy egész nap megyek ide-oda, rohangálok, szóval meg van az "érintkezési lehetőség", de hát most mit tudnék csinálni, ha nem, akkor nem.

Nem foglalkozom vele túlzottan, mert más tölti ki a napjaimat, arra koncentrálok.

Nem olyan nagy gond ez, csak azért tűnsz nekik különcnek, mert azért sokan mások eléggé tepernek, hogy legyen vkijük, de legalábbis tesznek érte, te meg nem, és ez nekik így minimum meglepő és furcsa.

Ez különben habitus kérdése, és meg tudlak érteni, mert kb. így álltam hozzá a dologhoz én is, és emiatt szinte a véletlennek köszönhető, hogy ilyen hozzáállással mégis összejöttem egy lánnyal, aki persze hozzám hasonlóan nem eljárós típus. Kb. annyi esélyem vt rá, mint megtalálni a Higgs-bozont az ágyam alatt... :-)

Szal ez is lehet egyféle stratégia, és nincs is eleve kudarcra ítélve az egész, de jobb ha számolsz vele, hogy így még évekig is elhúzódhat a dolog (akár 30 is simán elmúlhatsz, v. több), és addigra a még meglévő nyitottságod/tettrekészséged egy kapcsolatra sem lesz ugyanolyan, mint most. Ez megnehezítheti a dolgodat, pedig lehet, hogy értékes ember is vagy, és sikeres kapcsolatot is tudnál kialakítani egy megfelelő személlyel.

Én 20/L vagyok és engem sem érdekelt eddig, de most hogy a baráti körömben én maradtam az egyetlen szingli és látván hogy ők miket érnek el, milyen boldogok, hirtelen rájöttem, hogy irigylem őket.

Sosem volt még rendes kapcsolatom, pedig eljárok társaságba nem vagyok visszahúzódó ( na jó azért egy kicsit) de valahogy mindig csak a barátnőim kellettek a pasiknak. Volt egy srác, aki tetszett nekem, de ő még akkoris inkább a barátnőmnél próbálkozott be, mikor tudta, hogy a lánynak már van párja.

A fiúk engem világ életemben kerültek, mert állítólag csúnya vagyok, csak szerencsére évek teltek el úgy hogy nem érdekelt, most viszont hogy az összes barátom már csak a pasijukról tud beszélni, mostmár zavar hogy senkim sincs.

nézz tükörbe

küldj képet