Van köztetek olyasvalaki, aki fiatalon nem találta a helyét a világban, de később mégis sikerült?

Nekem ugyan voltak barátaim, de fogalmam nem volt, hogy mit akarok kezdeni magammal, akármit elkezdtem, nem fejeztem be, pasik terén katasztrófa, csak az kellett, aki nem lehetett, elkezdtem vagy 6 főiskolát, egyik sem tetszett, a külsőmet is utáltam, önbizalmam 0 volt. Most boldog, kiegyensúlyozott házasságban élek, lediplomáztam, lefogytam, született egy csodás kisbabánk (pedig azt mondták nem lehet).

Én még annyit hozzáfűznék,mikor megtaláltam azt a munkát amit szeretek is csinálni,ez sokkal kiegyensúlyozottabb emberré tett,jó vagyok már mindenben amit csinálok(addig mindenben csak szerencsétlenkedtem),egy olyan ember vagyok akinek más is elismeri a munkámat!Ez tényleg most olyan sokat változtam emiatt hogy amikben szerencsétlenkedtem most már abban is precíz szakemberként tudok viselkedni bármiről is legyen szó! :)

És milyen szakmát találtál,? 30 évesen se tudom mi kellett volna legyek, mert egy csomó minden alapból kiesik a gátlásosságom miatt. Végül művészetet tanultam de műhelyben szüttyögni túl magányos,meg ott is nyomulni kéne, és még az egyetem alatt nem sikerült betársulni sehova. közbe meg olyan antiszociális vagyok, szóval úgy érzem csapdában vagyok nem tudom merre menjek.