Nektek meddig tartott az a periódus, amíg semmi sem jött össze, és minden csak rosszabb lett?

Nem mondanám, hogy kisebb-nagyobb jó dolgok nem történnek velem, de üresnek tartom az életem. És ennek már 3 éve. Nekem is a sulival kezdődött, nem tudtam rendesen befejezni a nyelvvizsga miatt (nem tehetek róla, nincs nyelvérzékem). Aztán szakítás, munkanélküliség, majd jött egy betegség.

Szerencsére ez utóbbi nem komoly, a szakítást is kihevertem, de pl azóta sincs munkám, ami nagyon megvisel. Tényleg mindent megteszek, a fél nyelvvizsgám is megvan már azóta, elvégeztem két szakmát, de semmi.

Párkapcsolatra pedig gondolni sem merek addig, amíg föl nem állok, mert hát ki a fenének kéne egy munkanélküli szerencsétlen? (Amúgy a barátom is emiatt csalt meg, és hagyott el. Állítása szerint kiábrándult belőlem)

De ettől függetlenül bizakodó vagyok, hiszen a felhők felett mindig süt a nap. :) És úgy gondolom, hogy egyszer majd jobb lesz. Ezt kívánom neked is! :)

hello. én nekem kb 4-5 éve tart ez az időszak, lassan 24 leszek,de épp a minap változott ahozzállásom.

eddig a miért éljek semmi értelme megpróbálni hiszen semmire sem vagyok jó .... röviden depresszió panaszkodás.

de most már újúlt erővel várok mindent hiszen ha semmi értelme semminek mi van akkor ha nem sikerül valami?

semmi. bár mindig lehet rosszabb de akkor mi van? semmi.

szóval most az enyhén pesszimista nihil lett újjá rajtam, azzal a hatalmas előrelépéssel hogy mostmár meg akarom próbálni. mert ha nem próbálom az sem baj de így esélytelen az hogy bármi jó is legyen ami statisztikailag elő kell hogy forduljon valamilyen mértékben.

bár a legnagyobb negatívumom a lustaság, beképzeltség, és az hogy nem tűröm a kudarcot.

de hétfőn elvileg elkezdek kicsit dolgozni közmunkába és nagyon jó lesz hisz végre új kudarcok érnek majd.

de még szociális és egyéb gondokat csak sokkal később tudok majd megoldani azzal ráérek csak szép lassan, van még jóesetben 40-50 évem próbálkozni és csalódni kudarcokat átélni.

de ezen felül még a bizalommal is gondjaim vannak, az hogy ne bízzak meg senkiben eddig bevált.

ezen nagyon szeretnék majd a későbbiekben változtatni, legalább egy számomra igazán szimpatikus személlyel kivételt tenni ez ügyben.

ja és töretlenül hiszek abban hogy mindenféle ember létezhet , és hogy bármi megtörténhet.

"2 Ha valaki nem támogat a bajban, azt ne sajnáld, hogy elhagyott. Az nem volt a társad."

Tudom-tudom, és hidd el, ma már nem is bánom. :)

Nekem azóta nehezebb sokkal, mióta anyám elvesztette a munkáját, és hitele is van. Velem lakik /korábbi válása miatt /, és nekem támogatnom kell, teljesen rám szorul anyagilag, ami nekem is borzasztó nehéz, emiatt hónapról hónapra élünk. Ennek kb. 2 éve. Előtte több mindent megengedhettem magamnak, / pl. színház, koncert, ez mára szinte luxussá vált. Nem tudum úgy élni az életem, mint szeretném.

Remélem, hogy előbb-utóbb rendberázódunk, pl. lesz valami munka számára is. Én igyekszem kis dolgoknak örülni, vele együtt, és bizakodni, hogy jobb lesz.

Dédapám mondta mindig, hogy "Sose volt, hogy ne LETT volna!"