Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Fordult már elő veletek...

Fordult már elő veletek olyan, hogy pont azért vesztettetek el valakit, mert nagyon nem akartátok elveszteni?

Figyelt kérdés

Pontosan arról van, hogy nyáron megismertem egy olyan embert, akinek a személyisége egyszerűen rabul ejtett, akivel másodpercek alatt megtaláltam a "közös hangot". Két hónap alatt többet beszélgettem vele, mint két év alatt a testvéremmel, minden egyes szava élmény volt nekem, erőt és hitet adott a puszta léte számomra. Egyszóval eszeveszetten megszerettem, és ő is nagyon értékelt, feltűnően szívélyesen fogadta a közeledésem, ahhoz képest, hogy alapból szinte betegesen zárkózott.


Nagyon nem akartam őt elveszteni, és úgy gondoltam teljes bizalommal megnyílhatok neki, ezért a lelkem legmélyén megbúvó, hosszú évek alatt felhalmozódott összes érzelmem rázúdítottam és belé kapaszkodtam. Így még soha nem voltam emberrel. Történt viszont nem régen, hogy magyarázat nélkül, egyik pillanatról a másikra teljes erőből "rám csapta az ajtaját". Azóta nem tudok róla, de valószínűleg azért csinálta, mert rajtam kívül így még senki nem "rajongott" érte és csüngött rajta, féltette őt, és őt ez zaklathatta. Nagyon elrontottam ezt az egészet, egyszerűen kifordított magamból és nem vettem észre, hogy sokszor már-már nem normális módon rajta csüngök.


Az, hogy melyikünk milyen nemű direkt nem írom le és nem véletlenül. Voltam már nagyon sokszor szerelmes, jó néhány kapcsolaton is túl vagyok, de itt valami nagyon nem hétköznapiról van szó. Azt hiszem a "szerelem" szó, erre az esetre meglehetősen blőd. Egyszerre szeretem őt, mint ember is, tisztelem, tekintek rá barátként és persze külsőleg is vonz, de (és aki, még nem tapasztalt ilyen soha az életben meg nem érti ezt) ő nekem fényt adott az életemben, és lehetőséget, hogy jobb emberré legyek, van az egészben valami nem evilági vagy sorsszerű.


Most pokolian rosszul vagyok, nagyon hiányzik, olyannyira, hogy ez már néha fizikálisan is gyengít. Azt hiszem, hervadok. Ő értelmet adott mindennek és most már nincs.


Járt már valaki így? És van ilyen helyzetben megoldás?



2013. szept. 15. 17:35
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
Velem is ugyanaz volt mint veled. Ugyanazok az érzések-élmények mint neked. Olyan emberrel találkoztam mint te, egyszerűen tudtam hogy ő az az ember akivel örökre szeretnék együtt lenni. Nekem is csak a remény van hogy valami módon mégis együtt leszünk. Próbáltam többször is megbeszélni vele, de nem zaklatom. Szeretném boldognak tudni, akár nélkülem.
2013. szept. 15. 18:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
100%

Ismerős a szitu.:) Olyan szintű kötődés , ragaszkodás ez amit csak az az egy ember iránt érzünk, és néha már nem tudjuk mi is ez.Borzasztó dolog egy ilyen ember elvesztése, olyan mintha az életedet vennék el.

Azthiszem ha ő is ragaszkodott hozzád , nem fog elmúlni!

Az ilyen már-már természetfölötti kötődések nem múlnak csak úgy el. Várj..légy türelmes.. idővel vissza fog jönni hozzád..ha meg nem, akkor csak egy "villanás" volt.. és neki a vesztesége, ha elvesztett egy olyan embert, aki mindennél jobban szerette. :)

2013. szept. 15. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
Igen volt már ilyen. Eleinte én is foggal körömmel ragaszkodtam ehhez az emberhez, de egy idő után rájöttem, hogy csak megalázom magam és az életemet a rajta való elmélkedés tölti ki. A vicc tényleg az, hogy ilyenkor az ember pont olyannak akar "odaadni mindent", aki egyáltalán nem érdemes rá. Lépj tovább, mert ez az ösvény az önpusztításba vezet.
2013. szept. 15. 22:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm nektek a kedves és elgondolkodtató kommenteket! :)

Amúgy nem hinném, hogy bármivel is "megaláznám" magam. Sokáig, ha belegondoltam, hogy mutathatok egy "kívülállónak", idétlenül éreztem magam, de rájöttem, hogy valójában csak őszinte, bátor és nyíltszívű vagyok, elmerem fogadni az érzelmeim és, azt minden áron a világ elé tárni. Ez olyan nemes gyermeki vonás, amit jó, ha nem csorbít el bennünk a "felnőttek" világa. Aki empatikus, érzőbb lélek, azt ezt megérti, aki nagyon a földhöz ragadt, az pedig hülyének néz, de ez már engem nem különösebben érdekel. Nagyon szeretek egy embert, és ha kell, ezt az egekig kiáltom!

2013. szept. 17. 18:57
 5/6 anonim ***** válasza:
Utolsó vagyok. A "megalázom magamat" én nem úgy értettem, hogy mások előtt. Rólam pl. egy rokonon kívül senki sem tudta, hogy mennyire kedvelem az illetőt. Saját magam előtt aláztam meg magam azzal, hogy ennyire függtem a figyelmétől. De a kikiáltós módszert is kipróbálhatod. :) jó dolog kimondani azt ami a szívünkön van.
2013. szept. 17. 23:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim válasza:
Velem is előfordult ilyen, de fordított esetben! Rajongott értem, szeretett, de én mást szerettem. Rá 1 évre, mióta nem is láttam, elkezdett hiányozni (mint ember, barát), most hiába akarom felvenni a kapcsolatot vele, már nem megy. Kedvesen válaszol, de ennyi. Elvesztettem egy értékes embert. Hacsak neki is nem lesz effajta megvilágosodása újra, mint nekem lett 1 év után. Szóval átérzem a helyzeted. Ha szerencséd van, és jelentettél neki is valamit, hidd el, neki is jön majd egyszer ez a ,,megvilágosodás". Ha nem, akkor ne rajongj olyanért, aki nem érdemli meg.
2013. szept. 27. 14:24
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!