Miért vagyok még mindig boldogtalan? Hogyan lehetnék boldog?
Egész életemben el voltam nyomva. A szüleim, majd az óvónénik, tanárok, osztálytársak, testvérek, sőt még a barátaim is. Egyszóval folyamatosan mindenki oltogatott és lenézett egész életemben, és a szüleim se nagyon törődtek velem, mivel annyian vagyunk testvérek, hogy nem tudtak csak a kedvenceikre figyelni.
Igazi barátaim sem voltak, akikkel lógtak, azok is mindig kinevettek, piszkáltak.
Volt egy pasim 3 évig, akibe azt hittem szerelmes vagyok, de tökre tette még ennél is jobban az életemet, azt hittem, soha nem lesz egyetlen ember sem, aki valaha szeretni fog.
Letettem az érettségit, aztán elmentem egy noname szakmára, amiről azt mondták, tök jó keresett, és végül el sem végeztem. Elkezdtem egy pénzügyi cégnél dolgozni, ahol több kárt csináltam magamnak, mint hasznot, így azt is abba kellett hagynom. Minden amibe belefogok, nem sikerül, mindent feladok, és semmit sem tudok rendesen megtanulni.
Most van egy párom, akivel már egy éve együtt vagyok, de vele sem tudok boldog lenni, pedig nagyon szeret engem, és a tenyerén hordoz. Sajnos hatalmas adósságba kerültünk, mivel pont akkor költöztünk össze, mikor az én munkahelyemen beütött a baj, őt meg pont akkor vették fel valahova, mivel előtte kirúgták az előző melójából.
Mindenki engem okol mindenért, én lehúzom őt, tönkreteszem az életét, hisztis kis p*csa vagyok, stb. Pedig igyekszem jól elvégezni a dolgomat, mindig rend van a házban, finomakat főzök neki, parner vagyok a szexben is (sőt én jobban akarom, mint ő).
Fogalmam sincs, miért vagyok ilyen szerencsétlen, és miért nem viszem semmire, pedig akivel komolyab elbeszélgetek, az mindig meglepődik, hogy milyen okos, erős, racionális vagyok. De mit érek vele, ha nem tudom hasznosítani?
Úgy érzem, hogy teher vagyok a páromnak, pedig tényleg nagyon szeret, de mégis azt érzem. Mostmár találtam munkát, sőt mellékállásom is van, de így meg az otthoni feladataimat nem tudom rendesen ellátni, és mindig azt érzem, hogy nincs velem megelégedve és ne vagyok elég hálás neki, amiért bevállalta azt, hogy eltart amíg nem találok rendes munkát. Mert tényleg szó nélkül eltartott, és hálás vagyok neki, de semmi nem tesz boldoggá. Mindig van valami, ami elkeserít, elrontja a kedvemet. Szép vagyok, de nem a legszebb, nem tudok szépen felöltözni, pedig próbálok, de nincs érzékem a divathoz. Egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam, pedig szerintem nagyon sokat érek, csak nem látszik rajtam.
Fogalmam sincs, mit tanuljak, hol dolgozzak, mert akármi megtetszett, és elkezdtem, mindenben kudarcot vallottam. Most egy sörözőben dolgozom, meglátjuk, hogy alakul, nem szeretném, ha itt is azt mondanák, nincs rám szükségük.
Mit tehetnék? Miért vagyok ilyen? És mitől lehetnék boldog? Most egyelőre az adósság húz le, de ha kifizetünk mindent, félek hogy akkor sem leszek boldog, ahogy soha nem is voltam. Életemben egyszer éreztem magam annak, mikor összejöttem a párommal, de már nem olyan vele, mint régen, mert tudom, hogy kevés vagyok neki. Azt mondja, ez nem igaz, és lehet, hogy nem igaz, de mégis azt érzem.
Mit tegyek? Ti mit tennétek? Hogyan lépnétek túl ezen?
válasza:Nagyon sok ilyen történetet lehet olvasgatni itt a gyiken is!És nagyon érdekesnek találom.Főleg azért mert ezekben a történetekben ott rejlik a válasz.Te is leírtad magadnak a válaszaidat tehát gyakorlatilag sok újat nem is kellene mondanunk.
Írod hogy mindent feladsz kevésnek érzed magad a párkapcsolatodban(is),nem tudod mit is kellene csinálnod vagy ha tudod akkor is nincs elég kitartásod hogy végigcsináld.
Életedben egyszer voltál boldog mikor megtaláltad a párod de már nem az igazi a kapcsolat.Talán ez is azt jelenti mindig vársz valakire akire támaszkodhatsz akivel annyira boldog lehetnél hogy hirtelen minden értelmet nyer?Ehhez neked kellene változnod erősebbnek lenned hogy valami változzon.A boldogság nem fog csak úgy az égből lehullani és szerintem egyébként sosem egy tartós állapot.Folyamatosan dolgoznod kell rajta hogy elégedett légy.
Ha te nem érzed ezt magadban az önbizalmat azt hogy érsz valamit kívülről sem fogod megkapni a dicséretet az elismerést.
Egyébként érzek némi ellentmondást tehát írod h igenis érsz valamit vannak értékeid és valahol mélyen egy erős személyiség vagy.De ezt előbb utóbb ki is kell hoznod különben csak futólag a felszínen fog néha megcsillanni...tartósan sosem.Mert mindig jön valami ami lehúz ami elrontja a kedvedet..hát kinek nem?Nagyon sokan küszködnek ezekkel az érzésekkel és sok sz.rság van a világban ami elkeseríthetné feldühíthetné az ember.De tudni kell szelektálni és lehetőleg olyan emberek tanácsaira hallgatni akik ismernek szeretnek.Vagy magadra...tudod min kellene változtass csak nincs erőd hozzá.Lehet ez a párkapcsolat is ront a helyzeten azok alapján amit leírtál.Az ok h van egy bizonyos időszak amikor valaki támogatja a másikat de ezt azért teszi mert szereti fontos neki.És elvileg nem azt várja h örök időkig tőle függjön.És nem érezteti később azt vele hogy nem elég hálás hogy nem tesz meg mindent.Ha ez így van akkor a kapcsolatban is gondok vannak.
Na de lényeg a lényeg leírtad te szerintem mik azok a dolgok amiken változtatnod kell.Kérdés hogy mikor fogod elkezdeni?
Egy kicsit félreértetted, vagy én fogalmaztam rosszul.
A párom szeret, és segít nekem, soha nem kaptam összesen életemben annyi szeretetet, mint tőle ezalatt az egy év alatt. De mindenki azt érzékelteti velünk, hogy én rossz vagyok neki, és kezdem elhinni. Ő azt mondja, ne hallgassak senkire, boldog velem, és imád, de mégis úgy érzem, hogy nem adom neki vissza azt amit én kapok tőle.
válasza:Volt a Fellininek egy filmje, a nyolc és fél. Van abba egy rész, amikor a főszereplő bemegy a paphoz és azt mondja neki: "Atyám, én nem vagyok boldog" majd ezt a választ kapja: "Hol olvastad édes fiam, hogy neked boldognak kell lenned?" azt hiszem ez a film mondani valója is, hogy végig rohanjuk az életünk boldogságot keresve!? Honnét jön az, hogy nekem kell? Azt hiszem, hogy a boldogság nem egy állapot. Elhiszem, hogy vannak boldog pillanatok, amikor valami nagyon teljes. Na, de olyan van, hogy én két óráig, három napig boldog vagyok? Én több tucat ember sorsalakulását látom, hogy törtetve próbálnak boldogságot keresni és belebuknak, nem találnak semmit.Az ember ahétköznapi életben se nem boldog, se nem boldogtalan éli azéletét, ez egy pozitív állapot szerintem. A boldogtalanság viszont szenvedést takar, ott nincsennek örömök, mindent behálóz az a nyomasztó, szorongó érzés, hogy szenvedek. van egydnagyon fontos kérdés az életemben, ami hülyének hangik, de: "Mennyit örülsz egy héten? Sokat vagy keveset?" Ha keveset az baj. Ah embernek nem kell boldognak lenni, de örülni tudni kell. Annyi mindennek lehet örülni, egy jó kajának, szexnek, ruhának, estének, de ha az ember nem képes örülni az baj.
válaszom nem szokványosra sikerült, itt nem volt repülés, szállás, bizatás, tanács. Csupán elmondtam pár dolgot, amiket megértve talán könnyebben viseli el az ember a nehéz időket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!