Miért nem veszi észre senki, hogy depressziós vagyok?

talán mert a környezetedbe lévő emberek se túl vidámak...

Régen én is így éreztem, hogy az élet unalmas, végtelenül untat minden. De szerencsére a sok magány, tépelődés és gondolkozás meghozta gyümölcsét, a megoldást! :)

Meglátásom szerint nem veszik észre. (tapasztalat)

Ha azt szeretnéd, hogy valaki észrevegye, mondd el neki.

Kezd eltűnni az együttérzés az emberekből.

Nálam sem veszik észre.

Olyan is van, hogy kihasználják.

Vagy gyengeségnek látják.

Pedig szerintem nem gyengeség.

Aki ma nyitott szemmel jár a világban, az nem hiszem, hogy felhőtlenül tud örülni.

Akik ma nagyon vidámak, azok szerintem felületesek.

Persze becsapós a dolog.

Ugyanis az önsajnálat önzésből is fakadhat.

Ha valaki egyszerűen csak lusta foglalkozni másokkal, ha lusta együtt érezni másokkal, akkor könnyen behazudhatja magának, hogy ő most depressziós és így kivonja magát a felelősség alól, hogy másokkal kelljen foglalkoznia.

Ez a könnyebbik út.

Lehet, hogy csak egy döntés hiányzik, hogy most ne magadra figyelj, hanem másokra.

Miért akarod, hogy mások észrevegyék hogy te depressziós vagy?

Azt szeretnéd, hogy segítsenek neked, azért?

Figyelj, minden ember valahol egyedül van a világban és magának kell magáról gondoskodnia...KELL magát szeretnie és KELL magának jót akarnia.

Ha most jelen pillanatban nem érzed jól magad, és szeretnéd magad jobban érezni, akkor változtass:

- utazz

- változtass magadon valamit (haj, ruha)

- kezd valami újba (ilyen-olyan tanfolyam)

- barátkozz új emberekkel

- kezdj el sportolni

- segíts valakinek

Ha úgy érzed, hogy komolyan sgeítségrr szorulsz, akkor:

- beszélj a szüleiddel

- menj pszichológushoz, vagy valami csoportpszichológiás foglalkozásra

A depresszió komoly dolog, de nem szabad arra várni hogy majd valaki észreveszi és csinál valamit. NEKED KELL csinálnod valamit. Neked kell törődnöd magaddal.

Az élet nagyon rövid és nagy érték, nem hagyhatod hogy boldogtalanul éld.

Feltételezem, hogy fiatal vagy nagyon...talán tini...

Ilyenkor a hormonok is bekavarnak és jön a nagy melankólia, meg szar az élet stb. stb. Tudom én is voltam tini, és mind ezt nagyon valóságos tragédiának éli meg általában a fiatal, at hiszi hogy élet tényleg egy nagy szar és magány stb.. Pedig ez csak a hormonok gondosz játéka. De ezt nehéz belátni, tudom.

Ha nem jó úgy ahogy van, akkor változtass...de ezt neked kell megtenned. Más nem akarhat helyettet.

Szorítok, ügyes vagy és menni fog!!!

Próbálj meg mások fájdalmával foglalkozni. Mások depressziójával, mások bajával.

Űr van a lelkedben? Használd arra, hogy beengedj oda másokat. Nyilván nem egyik napról a másikra megy, de apró tetteket végre lehet hajtani. Az apró tettekből épülnek fel a világmegváltó dolgok.

Azt a sok figyelmet, amit most magadra fordítasz, fordíthatod másokra is.

Nem az a cél, hogy mások észrevegyék, hogy te depressziós vagy, hanem, hogy még te se vedd észre!

Mert olyan energiával figyelsz a többi emberre, hogy nem marad erőd, időd önmagadra figyelni.

Ha másokért élsz, önmagadért élsz.

Nézd...szerintem te csak arra vársz, hogy érdeklődjenek irántad. Meg a felől, hogy hogy vagy. Megdicsérjenek.

Holnap menj oda valakihez és kérdezd meg hogy hogy van. Dicsérd meg a frizuráját/ruháját vagy sminkjét.

Ha ezt teszed pár héten keresztül, majd meglátod:

nem te fogsz odamenni hozzájuk először, ők fognak.

megdicsérnek.

és sokkal kedvesebb embernek tartanak majd.

Tarts ki...sikerülni fog...én bízom benned! #StayStrong #GoodLuck