Léteznek csodák vagy a magány, egyedüllét mindörökké tart?

Pár éve hibátlan életem volt, olyan Gimnáziumba jártam amit szerettem, volt baráti köröm és az élet egyszerűen meseszép volt, ha voltak is zökkenések hamar vége lett és "újra sütött a nap". Majd volt egy érdekes nyár minek következtében hívőbb lettem és rátaláltam egy lányra akibe leírni sem tudom de nagyon beleszerettem, de nem tehetem mást ő volt az akiért oly sokat vártam és össze is jöttünk. Azt hittem álmodok, naplemente közben ahogy hazakísértem és ahogy mosolygott... istenem ez volt az amire több éven át vártam és amiről álmodtam(ha msot erre gondolok a könnyezés szélére kerülök, nagyon hiányzik ez az időszak). Viszont hónapról hónapra romlott az élet, nagyszülőm rosszabbul lett és tél elején meghalt, én teljesen kikészültem hiszen nagyon közel állt hozzám, jobban szót értettem vele mint a szüleimmel. Ahogy meghalt a nagyszülőm elérzékenyültem hiszen nem tudtam feldolgozni ezt, így a magánéletre is kihatott ez, a lány akit a legelején említettem otthagyott és így elvesztettem azt a két embert akik nagyon közel álltak hozzám. Depresszióba estem ahonnét nehezen 1 év alatt jöttem ki de a hatása úgy érzem megmaradt. Csak akkor vagyok boldog ha eszek vagy TVt nézek. Jelenleg egyetemen vagyok, nem találok barátokat, a régi kör pedig kezdett feloszlani. Magányos vagyok és bármit teszek egy kín érzés fog el. A múltban érzem magam boldognak de azt is érzem,hogy ez elszállt, és azóta csak kín van és egyszerűen belebetegszek(Pszichologikushoz is járok). Egyszerűen kiszámítható az egész jövő. Lehetséges az,hogy történik még egy csoda mint akkor nyáron, hogy újra boldog leszek és lesz egy lány kit újra tudok szeretni( próbálkoztam azóta párral és nem megy... akit az elején írtam őt már elfelejtettem de az arca és mosolya itt van előttem hiába küzdöttem oly sokat ellene, a hangját is elfelejtettem). Hogyan tudok ebből az alagútból kiszállni és újra boldog lenni? bármit próbálok egyszerűen minden a múltba húz , ha 1-2 hónapig jól is érzem magam utána (mint most is ) visszazuhanok... úgy érzem nincs menekvés és csoda sem lesz, vagy van rá esély? És persze hiányzik a baráti körrel való nevetések, az osztályközösség, a nagyszülővel való horgászat, beszélgetések, kirándulások , a nyári tábor és persze a lány mosolya és kedvessége...

21/F