Állandóan sírhatnékom van, egyedül érzem magam. Úgy érzem senki se szeret, csak a családom. Mit tegyek?

Én szivesen beszélgetek veled ha nem zavar hogy idősebb vagyok

Nem ismerkedni akarok , van párom

Nyugaloom... még van időd párt találni ;) én is nagyon csöndes vagyok, kivéve azokkal, akiket régebb óta, kb ovi óta ismerem, na azokkal nem. de a többiekkel igen. ez nem baj ... és nekem is volt ilyesfajta érzésem, mint neked, de hidd el, ha már találsz majd egy jó barátot, az nagyon jó lesz, mert néha 1 is bőven elég. Egyébként javaslom a napló írást. Hidd el, nem csak kis tiniknek való, hanem nagyon jó, ha leirhatod azt, ami bánt.

Elsőként nem az a fontos, hogy mások szeressenek. Az a fontos, hogy szeresd önmagad. Hiszen ha magad sem szereted, kit tudnál egyáltalán szeretni?

Én vasárnap voltam így kibukva. Elmentem egyedül plázázni és irigyeltem azokat az embereket, akiknek vannak barátaik és ott nevetgélnek egymással egész nap. És ilyenkor eszembe jut, hogy nekem már ezer éve nem volt ilyesmi az életemben, csak egyedül jövök-megyek állandóan. És a legdurvább, hogy tökre hozzászoktam ahhoz, hogy egyedül vagyok. De attól még rossz. Amúgy csak néhány ember miatt nem akarsz itt ismerkedni? Akkor hol akarsz? Nem lehetsz mindenkinek szimpi.