Van itt olyan, aki egész nap egyedül van az egyetemen/iskolában?

az iskolás éveim nagy részét egyedül töltöttem, a gimnáziumot szinte végig.

segített, hogy tudtam, nem is nagyon tudnék jóban lenni a többiekkel, nem passzoltunk, nem volt közös érdeklődési kör, nem vágytam annyira a társaságukra, nem éreztem volna jól magam.

szünetekben olvastam, sétálgattam a folyosókon, zenét hallgattam, órákon meg figyeltem és szorgalmasan dolgoztam (jó tanuló voltam). barátaim meg voltak a sulin kívül. az egyetemen lettek barátaim, de ha ők nem jönnek be, akkor ugyanúgy egyedül elvagyok magammal, mert stresszes nekem olyanok társaságát keresni, akikkel nem vagyok annyira jóban.

22L

Van.

Mondjuk én anno elbasztam, és nem haverkodtam. Ha most kezded, akkor ajánlom legyél szociális.

Dumálgatok én a csoporttársakkal, de ezek elég felszínesek. Nem olyan mélyreható, mint amennyire ezt "reklámozzák".

Illetve sokszor úgy érzem, hogy mindenkinek megvan már a haveri köre.

Én is ilyen voltam a főiskolában. De csak elején zavart, mert rájöttem,h nem is vágyom a társaságukra, többségük elég felszínes, üres, tipikus bulizós emberkék voltak. Elvoltam egyedül, a tanulással foglalkoztam, meg egy ismerősömmel laktunk közös albérletben, csak azért zavart, h nem voltak ismerőseim, mert kevés információ jutott el hozzám.

Mondjuk én eleve "túl sok" vagyok az embereknek, álmodozó, komoly, csendes, általában nem is mernek közeledni, vagy nem tudnak mit kezdeni velem. Szóval amolyan kívülálló voltam mindig is, és sztem már az is maradok, vannak ilyen emberek.

"Mostanra már úgy vagyok vele hogy nem is érdekel.... biztos velem van a baj, hogy ennyire nem akarnak velem barátkozni. Pedig egyáltalán nem vagyok az az erőszakos, tapadós típus"

Valószínűleg veled van a "baj". az emberek zöme felszínes, semmin vihogó egyed, ezért hasonló bohócokat keresnek társaságnak. Nekem 1 ismerősöm van, akivel találkozni szoktam, ő is filozofikus, komolyabb alkat, és ugyanúgy nem kérnek belőle az emberek.