Két hónapja állást keresek= miért is keltem fel reggel? Mikor lesz jobb? Depressziós lettem? Meddig tart ez még? Részletek lentebb.
Szóval két hónapja leépítés keretein belül elbocsájtottak. Diplomám, két nyelvvizsgám és több mint 5 év munkatapasztalatom van elég neves, nemzetközi cégeknél dolgoztam már elég jó pozíciókban. De most, ami van, az iszonyú. Eleinte még jó volt, hogy tudok pihenni, volt időm, kitakarítottam az egész lakás minden egyes rejtett zugát, minden rendben sorban van, minden este vacsorával vártam haza a párom, stb. De ez a lelkesedés elmúlt szépen lassan. Interjúkra természetesen járok, van is két jó lehetőség, ahol már túl vagyok az utolsó körön is, de még nincs hír, halogatják, és itthon sem találom már a helyem. Reggel felkelek időben, de a kérdés mindig ott van: miért is keltem fel? Nincs kedvem, motivációm semmihez, állandóan rossz kedvem van, feszült vagyok, főleg este amikor a párom hazajön, mert egyre rosszabb látnom és hallanom, hogy ő milyen sikereket ér el, üzleti ebédek és vacsorák, új javak vásárlásának a tervezése, stb.. amikre nekem nincs ugye lehetőségem. Nehéz feldolgoznom azt, hogy gyakorlatilag semmit nem érek most. Nincsenek sikerélményeim, nem tudok semmiben örömöt látni.
Ha valakinek hasonló élethelyzete van, kérem, írjon nekem, szeretném ha nem lennék egyedül a problémámmal, szeretnék tapasztalatot cserélni!
Köszönöm.
válasza:Voltam így és erre csak ennyit tudok mondani: ennyit ér a diploma. Meg a nyelvvizsgák is. Nem ér többet egy másik fecninél. Nem a papír teszi az embert.
Egy kamionos egy darab jogosítvánnyal többet keres, mint én 2 diplomával, munkatapasztalattal. Persze biztosan lenne más munkalehetőség (bár, efelől mostanság már elég nagy kételyeim vannak itthon), de én ezt szeretem csinálni. Segítek az embereknek és ők (általában) megköszönik. Ha látom mások örömét és tudom, hogy miattam van az jól esik. De nem jut belőle holnap kenyérre. Mondjuk nekem nem csak kenyérre kellene hanem lakásra vagy házra is mert fiatal vagyok, nincs semmim. Nem tudom így mi lesz, de az nyugtat, hogy végre azt csinálhatom amit mindig is akartam. Csak nem gondoltam, hogy ennyit (nem)fizetnek érte... itthon.
válasza:
válasza:Én már 4 hónapja keresek szintén diplomával és pályakezdő vagyok. Az én helyzetemet bonyolítja, h egészségi problémáim vannak.
Nekem inkább az anyámmal van problémám, nehezen tudom elviselni, folyamatosan úgy próbál "motiválni", hogy piszkál, bár amikor gimibe jártam, ugyanezt csinálta.
Ez az idegesítő, h nagyon szabadulnék tőlük, de rájuk vagyok utalva.
Külföldre még nem gondoltál? én mindenképp oda akarok menni.
válasza:# 2/3
barátaim nekem se nagyon vannak, ha nem vagy topon, még nehezebb barátokat találni, mert az emberek többsége vidám szórakoztató bohócokat keres.
Mióta nincs állásod és mi a végzettséged, ha nem titok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!