Ha valaki belép az életünkbe az azért van, mert valamilyen feladata van velünk és mikor kilép az azért van, mert, , elvégezte feladatát, , megtanultunk tőle valamit, amit kellett?

szerintem az emberek ezt valamiféle vigaszként találják ki.

de ha megvigasztal, akkor ezt kell gondolni.

tök mindegy, hogy mi az igazság, gondold azt, amitől boldogabb vagy.

fordítva is lehet a pozitív gondolodás szerint

te vonzottad őt az életedbe és elvesztetted a hited benne, vagy egyszerűen negatív gondolkodású vagy, így negatív embert vonzodtál be, de akkor meg kiutat keresel és lám.

elvileg a szegénység-gazdagsággal is így van.

ha egy sikeres ember retteg, fél hogy lecsúszik,be is fogja vonzani, amikor padlóra kerül meg keresi mit s hogy csináljon hogy felálljon és lám.

mi alakítjuk a saját környezetünket.

"szerintem az emberek ezt valamiféle vigaszként találják ki"

Ezt nem értem, mi a vígasz ebben a felfogásban? És mit kompenzálna?

Egyszerűen értelmet keres az ember a látszólag értelmetlen történések között is - már csak az alaptermészete miatt is.

igen, így értem, hogy az ember összefüggést akar látni, és azt akarja látni, hogy az életének értelme van, valamerre tart, és van egy segítő elv mögötte, ami őt tanítja, stb.

ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy milyennek éljük meg az életünket (értelmesnek-e vagy kilátástalannak)

tök mindegy, hogy mi történik, az optimista értelmet, tanulságot keres benne, a pesszimista meg máshogy fogja föl. nem kell,hogy értelem legyen abban, ami történik, a lényeg, hogy az ember foghatja úgy föl, hogy van, csak azért, mert ő akkor lát valami kohéziót és nem egy közönyös univerzumban van, hanem egy szép világban.