20+ mindenkinek ilyen nehéz barátokat szerezni?

Nekem sincsenek már meg a közeli barátaim. Külföldre ment az egyik, másik a fővárosba, a 3. meg mióta barátja van még csak a szülinapomon se ír. Rettenetesen magányos tudok lenni olykor. Van 1-2 személy,akikkel tartom a kapcsolatot, de igazából senki nincs akivel úgy eltudnék lenni, mint velük régen vagy megosztani a gondjaimat. Főleg, hogy ketten épp akkor hagytak magamra, mikor kórházba kerültem, és elég sok idő telt el a felépülésig. A családomon kívül akkor senki nem volt mellettem.

Nem is akarnék már tőlük semmit, csak még fáj, nem tudom lenyelni.

A munkahelyemen felvettek egy lányt nemrég, akivel jó lett a viszonyom, egy hullámhosszon voltunk. Később ő már nem volt velem olyan őszinte, mint én vele. Lehet, túl görcsösen akartam,hogy legyen valaki.. De ez nem is bánt már, inkább a gyerekkoriakban csalódtam, hiszen együtt nőttünk fel.

Én régebben voltam nagyon közvetlen, most már nem. Lehet, e dolgok végett. Piálni és hetente bulizni én sem szeretnék, kinőttem már belőle. Hamarosan másik városba költözöm, új munkám lesz, alig várom,hogy új embereket ismerhessek meg. Nem zárkózom el semmi jó elől, csak óvatosabb vagyok.

Szóval, igen, nagyon nehéz. Pedig engem többnyire kedvelnek, akik ismernek. Inkább ez van, amit írtál,hogy sokaknak megmaradtak az iskolás barátai, és velük járnak össze.

Még egyszer regisztráltam is a barátbook-ra, de még az sem nekem való. :D Vagy érezzük egymást személyesen vagy nem, vagy kialakul vagy nem.

Én is úgy érzem,sőt tudom,hogy elszúrtam valamit. Viszont ők is. Amikor az egyiknek volt balesete, én másnap mentem be hozzá a kórházba, elkísértem gyógytornára, erre ő hátat fordít nekem. Jól tetted,hogy leépítetted őket, bárcsak elfelejteném már a nevüket is. De 20 évig tartó barátságot iszonyat nehéz.

Viszont muszáj lesz. Én már 26 éves vagyok. Van barátom is, összeköltözünk. Inkább foglalkoznék vele, semmint a múlton rágódjak. Akikkel meg tartom a kapcsolatot, már családos anyák, így velük ezért tudok csak ritkán találkozni. De az sem olyan.

A legtöbb ex osztálytársamnak is már gyereke van. Hiába voltam én is jóban mindenkivel, még más osztályon belüliekkel is, már egyszerűen annyira másfelé indultunk el mind, hogy nem lehet visszahozni azokat a régi kapcsolatokat.

Ez van sajnos. Tovább kell lépni. Most már tudjuk mit rontottunk el, és még egyszer nem követhetjük el ugyanazt a hibát. ;)

Azoknál a bizonyos "elvannak egyedül" emberkékkel lehet leghamarabb ismerkedned. Nehéz, de szerintem megéri. Azt írtad, kezdeményező típus vagy, neked mennie kéne.

Ezt most azért mondom mert én ilyen magamnak való vagyok, és a hozzád hasonló kezdeményező emberek a barátaim. És nekik is velem a legszorosabb a kapcsolatuk(az ő bevallásuk szerint legalábbis).