Egy éve elhagyott a férjem és csak szomorúságot érzek még mindig. Azt olvastam a Boldognak lenni könyvbe, hogy rajtunk múlik, hogy jól érezzük magunkat egyedül vagy nem. Hogy érezzem jól magam egyedül? Mire gondol, aki magányos?

Lépj tovább. Ne a múlton és a férjeden keseregj. Nyiss a világ felé. Járj közösségbe. Találd meg, hogy mi köt le, egy jó könyv, valamilyen hobbi. Ne legyen időd arra, hogy keseregsz. Foglald el magad.

De az alap, hogy engedd el a múltat.

Ezek a könyvek csak arra valók, hogy a kiadók gazdagodjanak az elkeseredett emberek útkeresésén.

Én férfiként éltem át ezt a csalódást, és egyáltalán nem segített semmi ilyen önámítás, egyedül az a megoldás, ha elkezdesz ismerkedni és bárhol, véletlenül rábukkansz valakire, aki hozzád illik.

Én arra gondolok ilyenkor, hogy már egész megszoktam. Gyerekként is sokat voltam egyedül, ez is biztosan segít. Úgy szoktam magam egyedül jól érezni, hogy sétálok a városban és úgy nézek rá, mintha turista lennék. Megbámulom az épületeket, csak úgy leülök ide-oda és nézelődöm. Az elfoglaltság, munka is segít. Ha megengedhető, akkor az utazás is. Régen írtam is, az is oldja az egyedüllét érzését. Most próbálom magam újra rászánni, hogy folytassam a régebben írtakat.

Gyereked van? Esetleg érdemes róla is írni. Vagy akár naplót. A sport is jót tehet, bár azt részemről utálom.

Igaz én férfi vagyok, de néha az is enyhíti a magányt, ha bámulom a boltokat.