Elvesztettem az utolsó barátnőmet is. Le fogom tudni vala zárni ezt magamban, anélkül, hogy beszélnénk?

Szóval,arról van szó,hogy volt egy nagyon jó barátnőm,mondhatni,lelki társak voltunk.Hosszú leírni,hogy pontosan mi is történt,de a lényeg az,hogy rá kellett jönnöm,neki sokkal fontosabbak a pasik.Ha csak a képbe került egy,engem hetekre-hónapokra elhanyagolt,egyáltalán nem keresett olyankor.A legutóbbi esetkor,amikor 4 hónapra eltűnt,úgy döntöttem,befejezem vele.Arra gondoltam,ha még meg is tudnánk beszélni egyszer ezt az egészet,a bizalmamat már örökre eljátszotta és soha nem lenne olyan ez a kapcsolat,mint volt.Aztán 4 hónap után rám írt,de én nem válaszoltam neki,de azóta folyton ő jár az eszemben.Nem tudom eldönteni,hogy maga a személye hiányzik ennyire ,vagy az élmények,amiket közösen átéltünk ,csak az,hogy legyen valakim,mert most senkim sincsen.. Igazából,megírni azért sem szerettem volna naki a problémámat,mert úgy éreztem,hogy eléggé megalázott ezzel az egésszel,hogy így semmibe vett,és ,ha leírnám neki,mit érzek,azzal végleg kiadnám magam,és nem tudom,ő is így érez -e,és nem szeretnék tovább sérülni ebben az egészben.Csak olyan jó lenne tudni,vajon én is hiányzom-e neki egy kicsit...

Szerintetek mit csináljak?Ha lesz egy barátom,már nem fogok ennyit gondolni rá?